Csak egy normális nőre vágyom - miért nem találom meg?

A telefon többször pittyegett. Sorban jöttek az üzenetek, ám egyiket sem nézte meg. Ma este nincs kedve ehhez. Feró és a többiek kb. 8 éve ugyanazokat a poénokat tolják. Szombat van, elmehetne velük lógni valamelyik szórakozóhelyre, de ez már rohadtul unalmas. Öt éve még kielégítette, ma kevés. Mást akar. Más elfoglaltságot, más arcokat, másfajta tekintetet - más életet. És unja már, hogy folyton ő a lúzer a csapatban.

Feró például egy seggfej. Közönséges, néha egyenesen bunkó, mégis havonta cserélődnek a nők az ágyában. Mintha mazochisták lennének, meg vannak veszve érte. A múltkor is hogy lealázta azt a vörös kiscsajt! Csóri csak bámult, nem szólt semmit, csak a szempilláján csomósodott össze a festék a könnyektől. Aztán lelépett - de már egy óra múlva írt egy üzit Ferónak, hogy "Bocsika, túlreagáltam. Gyere fel, ha meguntad a piálást, várlak az ágyban..."

Mi a francért vagyok kevesebb Ferónál? Mitől vagyok kevesebb a többinél? Mi van a nőkkel, csak a szemét pasik kellenek nekik? Akik alázzák őket, vagy rohadt sok pénzük van?" Bosszúsan ledobta a gyufát az asztalra, aztán fejcsóválva felállt. Nem akart tovább gondolkodni, mert nem tudta a választ. Inkább bement a házba, és bekapcsolta a tévét, hogy megnézze a Helyszínelők újabb részét. Jobb híján.

Fogalma sem volt róla, hogy alig öt utcányival arrébb egy lány borospoharat szorongatva, a térdét felhúzva kuporog a tévé előtt. És ugyanazt a sorozatot nézi. Üres tekintettel, mert látszólag ugyan a képernyőre bámul, de az esze máshol jár. Az exein, a barátnőin, a munkáján, a magányán, az életén. Egyedül töltötte az estét, nem volt kedve elmenni sehova. Pedig szombat van. Lemehetne a csajokhoz, de évek óta ugyanaz a műsor. Régen jó volt, izgalmas, érdekes. Ma már mást akar. Más elfoglaltságot, más arcokat, másfajta tekintetet - más életet. És unja már, hogy folyton ő a lúzer a csapatban.

"Annyi hülye picsa van, aki párkapcsolatban él - tűnődött elkenődve. Sóhajtott egy nagyot, belekortyolt a borba, és magához ölelte a kanapéra felugró kutyát. - Elkényeztett libák, akik visszaélnek a pasik szerelmével. Aranyásók, akik csak a pénzre hajtanak. Hisztikirálynők, ostoba drámákkal és jelenetekkel.

Leszállt a hold. Lassan mindkettőjüknél kihunytak a fények. Úgy aludtak el, hogy automata kikapcsolásra állították a tévét, mert a csend az egyedüllétet jelentette - kellett valami zaj, hogy kiüsse a magány tudatát. Hétfőn dolgozni mentek. Délután a lány futott, a fiú a kedvenc edzőtermében próbálta kikapcsolni az agyát.

Este két egymás melletti bárban iszogattak a barátokkal. Darálták a hétköznapokat, élték az életüket, és közben rettenetesen vágyódtak valaki után. Talán egymás után. De sosem hitték el, hogy létezik a másik. És sosem találkoztak.

Nyitókép: Shutterstock