Vissza az exhez: Amikor felmelegítjük azt a bizonyos káposztát...

Vajon érdemes felmelegíteni azt a bizonyos káposztát?

Amikor szakításra került sor, úgy érezték, már elmúlt köztük a szerelem. Nem maradt annyi sem, ami elég lenne ahhoz, hogy együtt maradjanak, hogy tovább küzdjenek egymásért. Később azonban - miután más vizekre eveztek - rájöttek, hogy bizony hiányzik a másik.

Sajnos sokszor csak akkor kezdjük el becsülni a társunkat, ha már elváltunk tőle. A szakítás után ébredünk rá, hogy a nyomába sem érnek azok, akik utána következtek. Ha így van, érdemes legalább már a folytatás során vigyázni arra, nehogy újra ugyanazokba a hibákba essünk, mint korábban! Figyelni kell rá, hogy teljesen új alapokra helyezzük a kapcsolatot. Végig kell gondolni a korábbi együttlét minden egyes pillanatát.

Mert hiába minden törekvés: ha nem vagyunk érettebbek, ha nem dolgozunk a korábbi problémák megoldásán, akkor ugyanúgy szakítani fogunk, és csak még nagyobb sebet ejtünk egymás szívén. Az újrakezdés nagy kockázat, de egyben a legszebb és legromantikusabb dolog. Hiszen egy olyan emberért küzdünk, aki már korábban is partner volt az életünkben. Egy olyan szerelemért, ami már korábban is a részünkké vált.

Talán egy időre mindketten belebonyolódtunk más kapcsolatokba, mégsem lett hosszú életű egyik sem. Azért, mert közben is honvágyunk volt... Ezért is tértünk végül "haza". Oda, ahová tulajdonképpen egész életünkben vágytunk. Arra a helyre, amiről most már úgy érezzük, a legjobb hely a világon, amely csak létezhet. Ha azonban már visszatértünk, érdemes jobban odafigyelni a boldogságunkra, és tudatosabban ügyelni rá!

A felmelegített káposzta jó lehet, ha nem felejtjük el kellően ízesíteni. Ha pedig mégsem lesz emészthető, legalább nyugodtabban léphetünk tovább, hiszen elmondhatjuk: megpróbáltuk, de nem működött.

Nyitókép: Shutterstock