A harminc feletti nők már vagy elkeltek, vagy nem véletlenül vannak egyedül

Emlékszem, huszonöt éves lehettem, amikor a barátnőm beleszeretett egy harminckét éves pasiba. A srácnak volt barátnője, de még sosem volt nős, nem volt családja, én pedig nagy bölcsen azt mondtam a barátnőmnek, hogy aki ebben a korban még nem állapodott meg, azzal valami tuti nem stimmel. Ez sokszor eszembe jut, amióta átléptem a harmincat, sőt már a negyvenet is, ahogy én akkor ítélkeztem egy idegen férfi felett, úgy az elmúlt években sokan ítélkeztek felettem is.

És akkor én még szerencsés vagyok, mert a családom nem kérdezi meg minden héten, hogy mégis mikor mutatok már be egy pasit, mikor lesz gyerekem, ha lesz még valaha egyáltalán. Nem bántanak ezzel, ugyanakkor idegenek sokszor minden szívfájdalom nélkül megkérdezik, hogy miért nem mentem még férjhez, hogyhogy nincs párkapcsolatom, hát miért él egy ilyen csinos lány egyedül? Jönnek az okosságokkal, hogy biztos túl magasak az elvárásaim, nem vagyok elég toleráns, ja meg, tuti túlgörcsölöm, EL KELL ENGEDNI, akkor majd jön az igazi.

Elárulom, hogy elképesztően kétségbeejtő tud lenni, amikor az ember szingli harmincöt felett.

Baromi nehéz ez, főleg amikor családot és gyereket szeretnél, de nem jön össze, bármit is teszel. Ilyenkor nem segítenek ezek az üres szavak, hangzatos jó tanácsok, sőt, az ember csak felhúzza magát rajta és csak még elkeserítőbbnek éli meg a helyzetét.

Nagyon nehéz a mai világban ismerkedni, ezt sokan tanúsíthatják, akik épp egyedülállóként tengetik az életüket. Nem tudom, miért van ez, hisz rengeteg szingli férfi és nő rohangál az utcán, mégis nehezen találnak az emberek egymásra. Számos nő küzd azzal, hogy ne veszítse el a reményt és akkor jön egy újságcikk és arcon csap a mondat: „a harmincon túli nők már elkeltek, foglaltak, vagy nem véletlenül vannak egyedül".

Szerintem ez egy nagyon káros kijelentés, mert általánosít, másrészt pedig épp arra erősít rá, amivel a legtöbb nő küzd, hogy azt érzi, nem elég jó, nem elég szerethető. A „nem véletlenül" erősen sugallja, hogy bizony valami baj tuti van veled, ha ebben az életkorban még szingli vagy. Ami azért némileg vicces, hogy ezt egy 38 éves, szintén szingli férfi nyilatkozta, aki ezek szerint szintén "nem véletlenül" van egyedül.

Nekem több olyan harminc feletti szingli barátnőm is van, aki normális, kedves, csinos és érzelmileg is érett, intelligens nő, mégsem találta meg eddig a párját. Az égvilágon semmi baj sincs velük, viszont ők néha megkérdőjelezik magukat, elkeserednek, keresik magukban a hibát. Az, hogy még egyedül vannak, azonban nem csak őket minősíti, hanem a férfiakat is. Az összes férfit, aki nem akar felelősséget vállalni, negyven felett is csak szexelni akar és sosem kész egy komoly kapcsolatra.

Mindenkinek egyedi a sorsa, az életútja, a problémái és ezt nem lehet annyival elintézni, hogy „nem véletlen", hogy még mindig egyedül van. Nem kellenek ezek a lealacsonyító mondatok! Mindannyian arra vágyunk, hogy szerethessünk és minket is szeressenek. A harminc feletti szingliknek valamiért többet kell várni az igazira, de nem azért, mert bármi baj lenne velük. Ahogy mindenki más, ők is megérdemlik a boldogságot és azt, hogy megtalálják a párjukat.

Nyitókép: Shutterstock