Szingliségből is megárt a sok

Neked is tele a hócipőd azokkal az önfejlesztő anyagokkal, amelyek azt szajkózzák, hogy tedd rendbe magad, építsd tökéletessé az életed, légy maga a zen, és akkor majd meglátogat a herceg fehér lovon? Egy nagy lópikulát, ez nem így működik.

Előrebocsátom, imádok egyedül lenni. Számomra az ideális partner is ugyanilyen: elfoglalja magát egész héten, építi az életét és önmagát, aztán hétvégén összejövünk, hogy ennek gyümölcsét átadhassuk egymásnak. Véleményem szerint nem érdemes találkozni, ha nem tudunk minőségi időt együtt tölteni vagy túl kimerültek vagyunk ahhoz, hogy feltöltsük egymást.

Az sem tragédia, ha elfoglaltságból, betegségből vagy más okból kifolyólag akár hetekig nem futunk össze személyesen, hiszen az intimitás egy ideig fenntartható írásban, telefonon, videóhíváson keresztül is – hála a XXI. század vívmányainak. (És akkor a távolból vezérelhető okos szexjátékokról még nem is ejtettem szót...)

A fentiek fényében nyilván nem ér meglepetésként az, hogy nem esem kétségbe, ha huzamosabb ideig szingli vagyok, viszont nálam is el tud jönni az a pont, amikor már fizikailag éhezem a szeretetre, a bensőséges pillanatokra, az odafigyelésre és a gyengédségre. Mert a szexuális kielégülés nem probléma, bármikor el tudok rá különíteni 15-30 magányos percet, de a szeretett személy ölelése által kiváltott endorfinkoktélt semmi sem pótolhatja. (A futó szexkalandokat hagyjuk, szociális gyakorlatnak pont jók, de hogy élvezni nem tudom őket, az is fix.)

Épp ezért mosolygok csak magamban, mikor látom, olvasom a különféle önfejlesztő anyagokban, milyen fontos, hogy egyedül is kiegyensúlyozottak legyünk, megtaláljuk a belső harmóniánkat, hiszen anélkül nem tudjuk „bevonzani" azt, aki valóban hozzánk illik. Én viszont azt tapasztaltam, hogy soha nem olyankor találkozunk azzal, aki boldoggá tesz, amikor a nagykönyv szerint minden klappol, hanem akkor, amikor szükségünk van rá.

Ugyanis mindenki számára nyilvánvaló, hogy nemcsak a szaporodási ösztön miatt csapódunk egymáshoz időről időre, a lelki-szellemi fejlődés is fontos eleme a kapcsolatoknak – jó esetben.

Ha épp olyan életszakaszban vagy, amelyben a fejlődésed szempontjából szükséges egy partner jelenléte, az illető jönni fog, méghozzá valószínűleg oly módon, ahogy egyáltalán nem számítasz rá.

Nyiss a szokatlanra, szakíts a konvenciókkal, ismerd meg magad a lehető legjobban ahhoz, hogy tudd, mit akarsz valójában! Így az egyedül töltött idő is sokkal szórakoztatóbbá válik, és egy nap azt veszed majd észre, hogy nemcsak te imádod az életedet, más is szeretne annak részesévé válni.

Nyitókép: Shutterstock