“Értékeld magad, úgy a pasik is tisztelni fognak!” De azt hogy kell?!

Ha annyi alkalommal kaptam volna ezer forintot, ahányszor belefutottam a címben szereplő mondatba, már sokszoros milliomos lennék.

Amilyen egyszerűnek tűnik azonban ez a tanács, valójában annyira összetett, mégpedig azért, mert az önértékeléshez, az önbizalomhoz és az önbecsüléshez köthető tényezők sokszor nem teljesen egyértelműek az emberek életében. Sokan nyilván úgy gondolják, hogy ha a tükör elé állnak, felveszik a „belevalócsaj-pózt", néhányszor elismétlik magukban, hogy „Szeretem, értékelem, becsülöm magam, jó nő vagyok, minden sikerül, amibe belevágok", stb., varázsütésre önbizalomtól sugárzó entitásokká válnak, akiknek lehetetlen ellenállni.

Forrás: Shutterstock

Sajnos azonban ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – te hiába győzöd meg magad arról ideig-óráig, hogy minden tökéletesen rendben van veled, ha történetesen nem ez az igazság. És ezzel az a legnagyobb gond, hogy látszik, vagy bizonyos helyzetekben biztosan kibukik.

Elgondolkodtál már azon, vajon mivel lehet magyarázni azt, amikor egyébként tehetséges, sikeres, jó külsejű emberek önértékelése vagy önbecsülése a béka feneke alatt van, mégis odavan értük a környezetük? Utóbbi tény fényében rögtön egyértelművé válik, miért nem pusztán az önmagadba vetett hit a vonzalom kulcsa. Ha komoly kapcsolatról beszélünk, természetesen elengedhetetlenné válik ez a tényező is, de az első benyomás tekintetében nem mindig bír akkora jelentőséggel, mint amekkorát tulajdonítanak neki.

Ami véleményem szerint igazán fontos az ismerkedésnél, az a felkészültség, a kemény belső munka és az elengedettség, annak tudata, hogy te kihoztad magadból a maximumot.Ha ez nincs meg, hiába mantrázod, hogy mekkora királynő vagy, leginkább a nagyképűség, esetleg a kétségbeesett megfelelési kényszer sugárzik majd rólad.

Itt az a lényeg, hogy te mitől érzed legyőzhetetlennek magad. (Ha az ember maximalista, akkor kicsit nehezebb a dolga, mint a nagy átlagnak, hiszen hiába ért már el jelentős sikereket az életben, ha ezt időről időre nem tudatosítja magában, hajlamos lehet az önértékelési zavarra.)

Tegyük fel, hogy valaki leginkább a karrierjéhez köti az önértékelését, ami pályakezdő évei alatt hullámzó tendenciát mutathat, és ez teljesen normális jelenség, csakúgy, mint az ezzel járó ingatag önbizalom, önértékelés és önbecsülés.

Tehát addig ne is legyen boldog az illető párkapcsolati téren, amíg számára ideális élethelyzetet nem teremt magának? Lehet itt rizsázni a pozitív gondolkodásról és a megerősítésekről, ám ha valaki képtelen hülyíteni magát, az csak még rosszabbul fogja megélni az esetleges sikertelenségeit, mint úgy, ha történetesen őszinte lenne önmagával szemben.

Felmerülhet a kérdés, hogy valóban kötelező-e ilyen életszituációban azon görcsölnie az illetőnek, hogy párkapcsolatba kerüljön, holott a saját háza táján is lenne mit sepregetnie. Szerintem nem érdemes. Ismerkedni komoly elvárások nélkül természetesen ilyenkor is kifizetődő lehet, hiszen az új, pláne a komfortzónánkon kívül eső tapasztalatok által magasabb szintű önismeretre tehetünk szert.

Apropó, komfortzóna: az megvan, hogy a korábban ijesztőnek vagy kellemetlennek gondolt élmények megélése által hihetetlen mértékben növelheted az önbizalmadat és többre is tartod majd magad? Ehhez azonban komoly energiabefektetésre van szükség, nem elég a „hurráoptimizmus" és a népszerű önfejlesztő mantrák ismételgetése. Mint a legtöbb dolog az életben, az önbizalom-önértékelés-önbecsülés szentháromsága sincs ingyen, folyamatosan dolgozni kell érte kemény külső-belső munkával.

Ha ez sikerül, nem kell többé a tükör előtt győzködnöd magad saját nagyszerűségedről, hiszen sugározni fog belőled az erő, a magabiztosság és a kiegyensúlyozottság, és nincs az a pasi, aki ezért a mágikus kombinációért ne őrülne meg.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek