Kizáró tényező a randizásnál, ha a másiknak van gyereke?

Pár hete találkoztam egy sráccal, aki elmesélte, hogy azért mondott le egy randit, mert kiderült, hogy a randipartnerének van egy kisfia. Nála ez kizáró ok volt, mert ő nem akarta más gyerekét felnevelni. Nem ő volt az egyetlen férfi az életemben, aki valaha ezen a véleményen volt, évekkel ezelőtt egy srác azt ecsetelte nekem, hogy két kizáró tényező van nála: a gyerek és a lakáshitel. Ezen a ponton mondjuk kikerekedtek a szemeim, főleg az utóbbi miatt, de hát az ember elég sok vad dolgot hall, miközben próbálja megtalálni a párját a társkeresés nagy dzsungelében.

35 felett már azért belefut az ember elvált férfiakba és nőkbe, akiknek van már egy-két gyermekük, és szerintem kár lenne emiatt teljesen kizárni őket. Én mindig azon a véleményen voltam, hogy ők legalább már bebizonyították, hogy képesek az elköteleződésre és a felelősségvállalásra, elég sok mai férfival és nővel ellentétben. Nyilván bonyolultabb az ismerkedés, ha még a gyerekekhez is alkalmazkodni kell, ugyanakkor ha kölcsönös a szimpátia, van kémia és szerelem, akkor szerintem minden akadályon felül lehet kerekedni.

Az már más kérdés, hogy egy édesanyának vagy édesapának mennyire fér bele az életébe egy új párkapcsolat, illetve mennyire tudja úgy alakítani az életét, hogy az újdonsült párja ne érezze kívülállónak magát. Nem egy olyan történetet ismerek, ahol pont az a legnagyobb konfliktusforrás, hogy a férfinak a gyerekei a legfontosabbak – ami nyilván valahol természetes –, viszont senki sem szeret második vagy harmadik lenni a szerelme életében. Arról nem is beszélve, hogy hány olyan férfit ismerek, aki nagyon nehezen szakadt el a volt feleségétől, és még évek múlva is abban reménykedett, hogy egyszer újra egy család lesznek.

A másik nagy téma, hogy akinek van már gyermeke, vajon szeretne-e még. Mivel nekem pár évem van arra, hogy édesanya legyek, így ez egy sarkalatos kérdés, ugyanakkor kissé kellemetlen rákérdezni az első vagy második randin: „Te szeretnél még gyereket?"

Pár hónapja belefutottam egy ilyen helyzetbe, hogy volt egy kellemesnek induló netes randim, a srác azonban a beszélgetés felénél közölte velem, hogy ő nem tudja nekem megígérni, hogy ő bevállal egy harmadik gyereket. Nem igazán értettem a dolgot, mivel a bemutatkozásomban egyértelműen szerepelt, hogy én mire vágyom, de ő ezt nyilván figyelmen kívül hagyta. Ugyanakkor nem is várhatom el senkitől, hogy egy első randin megígérje nekem, hogy pár hónap múlva családot alapítunk, de tőlem se várhatja el senki, hogy belemenjek egy olyan ismerkedésbe, ahol a másik bizonytalan ebben a témában.

Sajnos nem vagyok már huszonéves, amikor arról beszélgettem a fiúkkal, hogy hova menjünk bulizni, vagy mi a kedvenc filmem, akár tetszik, akár nem, az ember a harmincas éveiben már a gyerekei anyját és apját is keresi. Ilyenkor már nem elég, hogy tetszik a másik és van kémia, hanem az is fontos, hogy közösek legyenek a célok és a vágyak. És bármennyire is kínos, ezekről beszélni kell, lehetőleg minél előbb, hogy ne éljük bele magunkat valami olyasmibe, aminek nincs jövője.

Nyitókép: Shutterstock