Nemrég izgulhatták végig a nézők A Király című, Zámbó Jimmy élete által ihletett sorozat utolsó epizódját. Minden rész elindított bennem legalább két-három olyan gondolatmenetet, melyek akár napokon át is elkísértek, közülük az egyik középpontjában Háfra Mari és Jimmy kapcsolata állt.
Mivel figyelmeztették a közönséget arra, hogy a történet egy része fikció, a többségnek nyilván a mai napig fogalma sincs, mi volt igaz abból, amit bemutattak és mi volt a forgatókönyvíró élénk fantáziájának műve.
Azt azonban a közvélemény biztosan tényként kezelte, hogy az énekes és a modell külsejük alapján teljesen más ligában játszottak.
Sokan bizonyára nem értették, hogyan szerethet őszintén egy olyan gyönyörű nő, mint Mari egy olyan finoman szólva is karakteres figurát, mint amilyen a Király volt.
Nos, én azt nem értem, hogy lehet valaki annyira felszínes, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerüljön benne. A sorozatbeli Mari meg is adta a választ a hatalmas talányra: a zenész kivételes tehetsége, magabiztos, nagydumás személyisége, domináns természete mellett állítólag igazi lepedőakrobata volt, és nem csak technikai értelemben.
Ahogy a kétgyerekes édesanyaként is csodaszép, finom hölgyként ábrázolt modell fogalmazott, Jimmy mindig odafigyelt rá, a lelkébe látott, minden apró pillanatban jelen volt szeretkezés közben, miközben meg tudta őrizni határozottságát és férfias kiállását. Persze, nyilván kecsegtető volt a felhajtás és a csillogás is, melyben a feltörekvő Király mellett részesült, de mindez eltörpült amellett a lelki-szellemi élmény mellett, amit tőle kaphatott az intim percekben.
Nekem nincs kifejezett ideálom, sokféle emberbe voltam szerelmes, még többféle tudott megtetszeni, és igen, volt, hogy a környezetem nem értette, mit keresek olyasvalaki mellett, aki szerintük külsejét tekintve nem ért fel hozzám. Hozzáteszem, mindig igényes, tiszta, stabil életvitelű partnereim voltak, tehát tényleg nem arról volt szó, hogy felszedtem valami jöttment piást egy kocsmában, hogy akkor mostantól ő lesz az igaz szerelmem.
De rá kellett jönnöm, hogy egyesek felfogása tényleg addig terjed, hogy képesek leírni valakit egy-egy szabálytalan vonás vagy egy nem az utolsó divat szerint összeállított ruhatár miatt.
Manapság sajnos gyakran pénzéhséggel vádolják meg azokat a nőket, akik a többség szemében csúnyácska pasik oldalán találják meg a boldogságot. Ezzel a felfogással szerintem csak az a baj, hogy sok esetben nem a teljes képet nézik, hanem fennakadnak egy-egy részleten.
„Kit érdekel", hogy az illető amúgy egy zseni és a szakterületén kiemelkedő, ráadásul mindebből egzisztenciát is tudott építeni? Nagy az orra és „ahajaismilyen". Ja, hogy elismert orvos, aki ráadásul még jótékonykodni is szeret és a pénzzel is tud bánni? Alacsony és szeplős is. És akkor mi van?!
Tény, hogy manapság már a férfiak körében is elfogadottak a plasztikai, szépészeti beavatkozások, tehát, ha valakinek van pénze, akkor semmi akadálya, hogy előnyössé alakítsa a megjelenését. Ez szerintem is igényesség kérdése. De tényleg muszáj minden kis puklit, pöttyöt, szabálytalanságot eltüntetni, hogy valaki vonzó legyen? Mi lesz akkor a diverzitással, az egyéniséggel?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.