Mi a francot csinál ez a szép nő azzal a ronda pasival?!

Nem tudom, hogy valóban az én szememmel van-e a baj, vagy az övékével, de én meseszépnek látom Danit. Számomra ő a megtestesült tökéletesség - kívül és belül egyaránt. Bárcsak ő is olyannak látná magát, ahogy én látom...

Mikor először megláttam Danit a nyelviskolában, azonnal megfogott. Hihetetlenül kifejező arca van. A gyönyörű,mélyen ülő zöld szemei valósággal mesélnek a szemüveg mögül. Láttam, hogy én sem vagyok neki közömbös, mert gyakran rám nézett, majd lopva elfordította a tekintetét. Szerettem volna közelebb kerülni hozzá, így segítséget kértem tőle az angol házihoz. Így melegedtünk össze.

Nagyon sokáig nem akarta elhinni, hogy komolyan gondolom vele a kapcsolatot. Azt hitte, szórakozom vele, és biztos fogadást kötöttem valakivel, hogy összejövünk - majd jól összetöröm a szívét, és megalázom mindenki előtt. Mint kiderült, nem volt alaptalan a félelme, mert már történt vele ilyen. Nem is egy. De nekem eszemben sem volt átverni.

Teljesen őszinte voltam vele, mégsem volt képes hinni nekem. Mikor már együtt voltunk fél éve, nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezte volna meg, hogy "Mit szeretsz bennem? Mit látsz rajtam, ami ennyire megfogott? Hogy bírsz együtt lenni egy szörnyeteggel?"

Azután próbált meggyőzni arról, hogy egy ilyen szép nőnek, mint nekem, más mellett lenne a helye. Ha épp az utcán sétáltunk, oda-odabiccentett egy-egy öltönyös, kigyúrt, feltűnően jóképű vagy tipikus szépfiú felé, hogy "Na, ilyen pasi kellene neked."

Viharos volt az első évünk. Nem akartam mást, csak szeretni. Mikor kettesben voltunk valahol elbújva, akár nála, akár nálam vagy egy parkban, nagyon boldogok voltunk. De mikor emberekkel találkoztunk, magába fordult, és visszafogott lett. Lesütött tekintettel járt. Sokáig a kezemet sem fogta meg, és puszit, csókot sem mert adni. Mindenki megbámult bennünket. Néha összesúgtak előttünk, máskor szabályosan kiült a megbotránkozás az arcukra.

Forrás: Shutterstock

Bizonyára nem értették, mit keres a szép, magas, vékony, hosszú barna hajú nő egy alacsony, madár csontozatú, szőke kócos hajú férfival - akit lópofájúnak meg koboldnak csúfoltak. Mikor néha megütötte a fülemet, hogy ezt mondták rá, vagy egy mellettünk elhaladó férfi hangosan odamondta egy másiknak, hogy "Szent Isten, hogy nem okádja el magát, mikor megcsókolja?!" Kedvem lett volna odamenni és leteremteni. De Dani sosem engedte. Néha szomorúan, néha műmosollyal az arcán azt mondta, engedjem el, hadd beszéljenek, amit akarnak.

Kezdetben a barátaim is meg voltak rökönyödve. Azt hitték, csak játszom vele, vagy hogy ez biztos valami gyerekes tüntetés a részemről, amiért korábban mindig modell alkatú, tökéletes kinézetű férfiakkal jártam. Csak éppen elfelejtik, hogy kivétel nélkül csalódást és fájdalmat okoztak. Rettenetesen bosszantott: mi olyan hihetetlen abban, hogy én úgy szeretem Danit, ahogy van? Hogy nekem ő szép? Ezek után megkaptam, hogy fura az ízlésem, de békén hagytak.

Egyedül Dani nem, aki még három év után is megkérdezi, miért vagyok vele. Újra és újra elismételem, hogy azért, mert ő igazán szeret, kedves velem és törődő, vicces, és jókat lehet vele beszélgetni. Mert egy csodás lélek. Erre ő: "Igen, egy csodás lélek egy szörny testében. Nézd meg a képeinket, te mindegyiken gyönyörű vagy, én pedig elcsúfítom az összeset. Te vagy a Szépség, én meg a Szörnyeteg."

Többször is kértem, ne hívja így magát. Fáj hallanom, hogy így beszél magáról. Fáj, mikor kételkedik abban, hogy szeretem. Egyszer azt hittem, szakítani fog velem. Csak azért, mert képtelen elfogadni, hogy valaki képes a testét és a lelkét is szeretni. Talán már kezd rájönni, hogy engem bizony nem üldözhet el. Sem ő, sem a barátaink.

Magányos pillanataimban többször is eltöprengtem a kérdésen, hogy mit szeretek a "szörnyemen". Próbáltam meglátni benne a csúnyát, de nem sikerült. Egyszerűen mindent szeretek benne. Én nem a lópofát látom, hanem a kifejező arcát meg a széles mosolyát, amire ha ránézek, mindig jobb kedvem lesz. De már rég feladtam, hogy megpróbáljam megmagyarázni, miért szeretem annyira. Egyszerűen így van. Miért kellene tovább ragozni és okokat keresni rá? A többiek pedig botránkozzanak csak meg, tegyenek vicces vagy gúnyos megjegyzéseket, nem érdekel. Csak Dani.

Imelda történetét Balogh Orsolya jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?