Szex fürdés nélkül? Még mit nem!

Bevallom, nem egyszer gondolkodtam már el azon, hogy vajon milyen lehetett a szex azokban az időkben és társadalmi rendszerekben, melyekben a napi akár többszöri szappanos fürdés mint olyan nem számított esszenciális tevékenységnek.

Persze mondják, hogy a természetes életmódot folytató, nemi szerveiket gyakorta szellőztető, tóban-folyóban-forrásvízben rendszeresen megmerítkező ősi népek tagjainak nem is lehetett olyan testszaguk, mint egy mai embernek fürdés nélkül, ám így sem kívánkozom azokba az időkbe, bármennyire is romantizálják őket a történelmi regények és filmművészeti remekek.

Az anozmiásokat, azaz a szaglásképteleneket leszámítva az emberek többsége szereti kijelenteni magáról, hogy hiperérzékeny az orra, még a legenyhébb testszagot is kiszimatolja, ezért rendkívül igényes, amint azt tapasztalja, hogy van egy kis kipárolgása, azonnal lefürdik vagy nedves törlőkendővel tisztítja meg magát, ahogy tudja. Én csak annyit fűznék ehhez hozzá, hogy amíg BKV-ztam, már akkor is maszkban közlekedtem, amikor a koronavírus még tervben sem volt, pusztán azért, mert komoly stresszfaktort jelentett, ha olyan szagokat kellett belélegeznem, melyek frusztrálóan hatottak rám.

Többször előfordult már, hogy társas érintkezés közben azt éreztem, nem olyan az illatom, mint egy friss fehér virágsziromnak, ezért gyorsan exkuzáltam magam és elugrottam fürdeni, holott a partnerem váltig állította, hogy semmilyen kellemetlen aromát nem érez, sőt!

Amióta az eszemet tudom, fontos számomra az alapvető ápoltság. Emlékszem, hogy ki voltam akadva, amikor gyerekként – pl. szabadidős táborokban vagy kiránduláson – megláttam, hogy kislányok pisilés után nem törlik meg magukat, csak felrántják az alsójukat és már futnak is tovább játszani. Nyilván nevelés kérdése is, de sokakban felnőttkorukra sem fejlődik ki a személyes higiénia szempontjából rendkívül fontos testtudat, ez pedig számos kínos szituációt idézhet elő.

Bizonyára neked is ismerős a tipikus filmjelenet: a pár őrült vágytól fűtve, hatalmas csókcsatában, egymás ruhadarabjait kirobbanó hévvel lerángatva botladozik be a tetthelyszínre, például egyikük lakásába, majd mindenféle tisztálkodási műveletet hanyagolva egymásnak esik. Haladóbb szellemű alkotásokban egyenesen az orállal kiegészített pettinggel kezdenek, ami számomra végképp felfoghatatlan, hiszen valljuk be, senkinek nincs rózsaillata odalent egy átbulizott este után, de még egy viszonylag nyugis nap végén sem.

Ilyenkor nyilván érvénybe léphet a „ha igazán kívánom, állott puncival / farokkal is kívánom" elv, illetve meglepően sokan tartják izgatónak a kicsit intenzívebb aromájú nemi szerveket („Nefürgyéle!"), de véleményem szerint nem lehet mindenkitől elvárni, hogy így gondolkodjon.

Rengetegen lelombozónak tartják azt, ha – akár alkalmi vagy laza, akár párkapcsolatról beszélünk – valaki „kioltja a szenvedély tüzét" azzal, hogy ragaszkodik a szex előtti mosakodáshoz, pedig ez egyrészt számos egészségügyi problémától óvhatja meg a feleket, másrészt kellemesebbé is teszi az együttlétet, állítson bárki bármit.

Ennek fényében azon sem kellene megsértődni, ha valaki szeretkezés után azonnal a fürdőszobába siet, hiszen sok nő extraérzékeny odalent, és ha nem állítja helyre a pH-ját, illetve nem mossa ki egy gyors pisivel az esetlegesen a húgycsövébe mászott bacikat, annak hetekig tartó fájdalmas kálvária lehet a vége.

Szóval hiába oldották meg őseink a tisztálkodást jóval egyszerűbben, mint mi, figyelembe kell venni, hogy a mai ember immunrendszere kicsit szenzitívebb, mint a történelem hajnalán. Ha már ennyit fejlődött a tudomány, érdemes is élni annak vívmányaival, nem pedig fintorogni, ha valaki a hollywoodi klisék megélése helyett inkább az egészséget választja.

Nyitókép: Shutterstock