Nem leszek többé lábtörlő: az új évi fogadalmam az, hogy mások helyett magamra koncentrálok

Alig bírtam elaludni, aztán másnap szorongva keltem. Ez nekem nem újdonság, hanem amolyan rutin. Hozzászoktam már, hogy a nyugalom számomra azt az ébredés utáni 1-2 másodpercet jelenti, amíg ki nem tisztul a tudatom teljesen és eszembe nem jut valami, amin szoronghatok. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ezt direkt csinálom magammal, gyorsan leszögezem, hogy nem. Ezt senki nem választaná önszántából, mert piszok nehéz. Benne lenni és változtatni is, de elhatároztam, hogy újra az a kiegyensúlyozott és mosolygós lány leszek, aki egykor voltam, mielőtt... Mielőtt mi is történt?

Az én esetemben nincs kifejezett gyújtópont, csak apró kicsi események sorozata, ami elvezetett addig, hogy elvesztettem a legfőbb biztos pontot az életemben: magamat. Nyilván vannak okok, rajtam kívül állók is, valamint döntések és választások, amiket mind egy cél érdekében hoztam meg, hogy szeressenek. Természetesen most CSAK MAGAMRÓL BESZÉLEK, hiszen minden baj és út egyéni, ám az érzés, amit kivált egyetemes. A dolgok mélyére mindenképpen pszichológus segítségével fogok leásni – és mindenkinek ezt javaslom –, de addig is, amit én megtehetek magamért azt megteszem: magamat választom, mert eddig nem így cselekedtem.

Nem tudom, mikor kezdődött az, hogy mások kedvére akarok tenni – ezt kell majd a többi között a szakember segítségével kideríteni –, de ez a viselkedésem olyan, mint a reflex: egyáltalán nem tudatos, hanem ösztönös reakció. Mindig azt hittem, hogy a képlet rendkívül egyszerű: aki jót cselekszik, az jót is kap viszont. A baj az, hogy én mindenkit előrébb helyeztem, mint magamat és képes voltam a saját káromra másoknak örömet okozni. Mondjak egy programra nemet? Na, még mit nem! Inkább megpróbáltam kettészakadni, mert senkit nem akartam cserben hagyni, persze így én végig csak stresszeltem, de az nem számított. Akkor is bocsánatot kértem, ha én is meg voltam bántva, miközben folyamatosan kerestem annak az okát, miért nem vagyok jól.

A hibát először másokban kerestem, és persze nem állítom, hogy egyik-másik ember az életemben nem nyomott meg rajtam rossz gombokat, vagy nem használt ki, de a legtöbb problémát én okoztam magamnak azzal, hogy tűrtem és mindenki mást boldoggá akartam tenni, de a saját örömömmel és elégedettségemmel nem törődtem. Ennek azonban most vége. A felismerés és elhatározás persze csak az első lépés, de mindkettő nagyon fontos ahhoz, hogy elinduljon, megtörténjen a változás. Olyan, mintha eddig valamilyen lázálomban éltem volna az életemet, és csak most látnám a valóságot. Nem baj, jobb később, mint soha.

Nyitókép: Shutterstock