Ha fizetnének érte, se mennék már fel a Tinderre

Érdekes módon pár éve még remekül tudtam ismerkedni internetes társkeresőkön, sőt, a legtöbb komoly párkapcsolatom tulajdonképpen onnan származott. Az elmúlt 1-2 évben azonban fordult a kocka, hiába mentem fel a Tinderre vagy bármelyik másik online társkeresőre, már valahogy nem működött, nem alakultak ki érdekes beszélgetések, randi pedig végképp ritkán jött össze.

Szerintem én egyike vagyok azoknak az embereknek, akik elsőként kezdték el használni a netes társkeresőket. Pedig főiskolás koromban még egyáltalán nem ez volt a menő, akkoriban még inkább bulikban és a való életben ismerkedtek a fiatalok. Nekem azonban mindig is nehezebben ment a személyes ismerkedés, zavart, hogy a srácok nem kíváncsiak arra, ki vagyok én, nem érdekelte őket a lelkem, csak az, hogy minél előbb ágyba vihessenek. Zárkózott voltam, nehezen nyíltam meg, talán írásban könnyebben fejeztem ki magam, mint szóban. Azért is tetszett meg az internetes társkeresés, mert ott volt idő jobban megismerni a másikat és nem a külső került előtérbe.

Igaz ennek is volt hátulütője. Emlékszem, hogy az első társkeresőn fotó nélkül ismerkedtem egy sráccal és a levelezés során nagyon egymásra találtunk. Ő azt állította, hogy jóképű, én pedig elhittem. A találkozásunk előtt a torkomban dobogott a szívem, de akkor nagy naivan azt gondoltam, hogy teljesen mindegy, hogy néz ki, ő lesz az én hercegem. Mondanom se kell, nagy csalódás lett a dologból, a srác egyáltalán nem jött be, és a romantikus érzéseim pillanatok alatt szertefoszlottak. Akkor megtanultam egy életre, hogy jól hangzik, hogy nem a külső, hanem a belső számít, de azért nem árt, ha tetszik is a randipartnerem..

Forrás: Shutterstock

Utána már okosabban csináltam és ennek köszönhetően a neten ismertem meg az első nagy szerelmemet. Aztán a következőt is. A való életben továbbra is nehezen boldogultam, de az interneten könnyen ment az ismerkedés. Imádtam a hosszas levelezéseket a személyes találkozók előtt, szinte már azelőtt beleszerettem a másikba, hogy először megláttam volna. Kipróbáltam szinte az összes társkeresőt, majd jött a Tinder és a többi randiapp, de ezek már kevésbé váltották be a hozzájuk fűződő reményeket.

Az évek alatt sokat változtam, egyre nyitottabb lettem és egyre többet jártam ismerkedős rendezvényekre is. Érdekes módon, ahogy egyre jobban kinyíltam, úgy lettem egyre sikertelenebb a netes társkeresőkön. Egy idő után aztán elengedtem és úgy döntöttem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, én mostantól inkább személyesen ismerkedem. Amúgy is rengeteg előnye van: rögtön el tudod dönteni, hogy tetszik-e a másik, van-e kémia, hogyan beszél, hogyan gesztikulál, milyen az illata. Nyilván azt is látom rögtön, hogy ő hogy reagál rám, bejövök-e neki.

Most már testem-lelkem nem kívánja a társkeresőket, inkább elmegyek egy-két programra, igyekszem jól érezni magam, és ha úgy adódik, még ismerkedem is. Igyekszem nyitott szemmel járni-kelni a világban, hisz ismerkedni szinte bárhol lehet: utcán, könyvtárban, plázában, szupermarketben, de akár a benzinkúton is. Ráadásul ezek sokkal jobb sztorik, mint az, hogy jobbra húztam valakit a Tinderen..

Ennek ellenére ezeket a platformokat sem akarom lehúzni, sok olyan párt ismerek, akik a Tinderen ismerkedtek meg és komoly párkapcsolat, vagy éppen házasság lett belőle. A tanulság, hogy mindenki ismerkedjen ott, ahol neki a legkomfortosabb és ahol leginkább önmagát tudja adni.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek