Férfivélemény: manapság a személyes ismerkedésnek teljesen leáldozott?

Nagyapám rengeteg régi sztorit mesélt nekem az évek során a gyerekkoráról, a katonaságról, na és persze a nőkről is osztotta az életbölcsességeit. Mindig irigyeltem tőle azt a magabiztosságot, ami ezekben a kissé talán kiszínezett, de azért a földtől nem túlságosan elrugaszkodott történetekben jellemezte őt, főleg akkor, ha a csajozásról volt szó. Egy másik világ volt még akkoriban, a társas kapcsolatok és az ismerkedés sem olyan volt mint a mai rohanó, közösségi médiával és online társkeresőkkel átszőtt mindennapokban.

Az egyik kedvenc sztorim mindig is az volt, amelyikben teljes szenvtelenséggel hívott randira egy lányt, aki épp egy fehérneműüzlet kirakatát leste, mikor nagyapám odalépett hozzá és megjegyezte, hogy szerinte milyen jól állna neki az a csipkés bugyi. A legabszurdabb, hogy a szöveg – bár ha pontos akarok lenni, akkor inkább a fiatalkorában pofátlanul jóképű nagyapám karizmája – bejött, és a lány belement egy randiba.

Persze beszélhetnénk arról, hogy egy ilyen duma után mit kapna a fejére az ember manapság, szerintem viszont a sztori érdekessége inkább abban rejlik, hogy mennyire távol állunk ma már attól a világtól, ahol az ismerkedés első lépcsőfoka az volt, hogy odasétáltál és leszólítottál egy ismeretlent. Körülöttünk minden rohan, elszoktunk attól, hogy vadidegenekkel lépjünk interakcióba. Az utcákat járva a fülhallgatónk mögé bújunk, a szórakozóhelyeken és a kocsmákban ugyan egy fokkal jobb a helyzet, de javarészt itt is a saját barátaink társaságát keressük. Ami persze teljesen normális, és nem is arról van szó, hogy régen lépten-nyomon minden közösségi térben ismerkedtek az emberek.

Egyrészt sokkal bizalmatlanabbá váltunk és nem ritka, hogy ferde szemmel tekintünk arra, aki előzmény nélkül csak úgy odalép hozzánk, akár hebegve-habogva, akár teljes magabiztossággal. Másrészt - és ez a lényegesebb változás -, az internet hamis biztonságérzetet keltett bennünk.

Az első benyomást már nem élőben, hanem az internet világában tesszük, sokszor teljesen elfeledve azt, mennyit számít az a karizma, az a kisugárzás, ami személyes találkozáskor jellemezheti az embert. Ennek hatására viszont annak is fennáll a lehetősége, hogy teljesen elveszítjük a bátorságunkat a személyes ismerkedésre.

A bizalmatlanság miatt a lehetőségeink, a megváltozott ismerkedési platformok miatt pedig a személyes kapcsolatteremtésre alkalmas készségeink is csorbultak, ami egyszerre áldás és átok. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy pont az ilyen új ismerkedési normák azok, melyek felértékelhetik a „régimódi" praktikákat. Hiszen amikor az emberek java része csak az online tér védőhálójába bújva próbál ismerkedni, még nagyobb értéke van annak, ha valaki személyesen is oda mer lépni a másikhoz. Mindezt persze érdemes nemcsak magabiztossággal, hanem a kellő tapintattal is tenni, még akkor is, ha sok-sok évvel ezelőtt nektek is volt egy nagypapátok, aki utóbbi hiányában is képes volt sikert aratni.

Nyitókép: Shutterstock