Ki ér többet: a karrierért élő feminista vagy az otthon melegét őrző háziasszony?

"Te soha nem unatkozol otthon? Nem vágysz valami többre?" - Ezt a kérdést szegezte nekem a barátnőm. A barátnőm, aki ízig-vérig profi üzletasszony. Kőkemény karrierista és csak a munkának él.

Igaz, van férje, van gyereke, de az első helyen a munkája áll. Le a kalappal előtte, olyan karriert épített, amire csak kevesen képesek. Ráadásul úgy, hogy sokáig egyedül volt a válása után a gyerkőcével. Nyilván az élet is rákényszerítette, hogy biztos egzisztenciát építsen maguknak. Csak aztán úgy maradt, és nem akarta feladni akkor sem, amikor teljes család lettek. Attól függetlenül, hogy én erre alkalmatlan vagyok, nagyon becsülöm érte. Egyébként is sokat foglalkozom a témával a munkám kapcsán. Sok nőt foglalkoztat, hogyan legyen egyszerre több szerepben is rendben.

Nos, nem tudom, ki hogy vélekedik errők, de én két dologban hiszek.

Az egyik, hogy mindenkinek azt kell megtalálnia, ő maga hogyan működik jól. Mibe tud belesimulni. A másik, hogy ne ítéljünk el senkit, bármelyiket is választja. Amikor a barátnőm nekem szegezte a kérdést, nem kellett gondolkodnom. Vessen rám követ, aki akar, de bevallom, a klasszikus szerepekben hiszek.

Először nem is értettem a kérdést. Mert, aki otthon van, pontosan tudja, hogy azt a sok feladatot, amit elvégzünk, az úgynevezett láthatatlan munka. Ugyanis a család csak azt látja, ami a végeredmény. Nem jár érte fizetés, nincs fix munkaidő. De ahhoz, hogy rendben, tisztán tartsunk egy otthont, rengeteg dolgot kell csinálni. És folyamatosan. Akkor csak az látszik, hogy itt mindig rend és tisztaság van. Mindig van meleg étel az asztalon és mindig frissen mosottak a ruhák. Én ezt szeretem. Teljes szívemből végzem az itthoni dolgokat. Ha főzök, beleteszem a lelkemet. Ha házimunkát végzek, arra gondolok, milyen jó, hogy van kinek csinálni. Nem érzem tehernek.

Nem állítom, hogy soha nem vagyok fáradt. Azt sem, hogy időnként nincs elegem. De összességében imádom, hogy a klasszikus női szerepet élhetem.

Forrás: Shutterstock

Engem boldoggá tesz, ha táplálhatom a családomat, a szó minden értelmében. Én attól vagyok nyugodt, hogy nem nekem kell családfenntartónak lennem. Attól vagyok jól, hogy biztosíthatom a hátországot. A nyugalmat, a szerető közeget, ahol megpihenhetnek életem férfijai. Ők meg intézik a világi dolgokat. Naponta megküzdenek a „mamuttal", vagyis ringbe szállnak a külvilágban. Családfenntartók, oltalmazók. Burkot adnak nekem, ők pedig megpihennek és feltöltődnek itthon.

Én imádok főzni, sütni. Szeretem őket meglepni. Az is tény, hogy valószínűleg megbolondulnék, ha csak ezzel kellene foglalkoznom, ámbár vannak olyan napok, amelyeket végigpörgök, és közben nem is értem, hogy telt el a nap. A fiúk meg néznek: "Hogy tudtál ennyi mindent megcsinálni?"  Hát úgy, hogy élvezem. Aki azt hiszi, a háztartásbeli nők unatkoznak, hatalmasat téved. De mindegy is.

A lényeg az, hogy elismerem, ha csak ezt kellene csinálnom, nem lennék boldog, ezért dolgozom is, de nem kell kenyérkeresőként funkcionálnom. Nem azért dolgozom, hogy eltartsam a családot, hanem azért, hogy hozzátegyek a családi kasszához. És azért, mert szeretem, feltölt, kikapcsol. De csak annyit, amennyit az itthoni dolgok mellett vállalni tudok. Én így tökéletesen boldog vagyok. Hiszek ebben a klasszikus szereposztásban, de elfogadom, ha valaki másképpen gondolja és abban teljesedik ki, amiben ő hisz.

Egy dolgot nem szeretek: ha bármelyik kategóriát leszólják, vagy éppen totálisan összekeverik. Feminista nem attól lesz valaki, ha nőként dolgozik, hanem attól, ha habzó szájjal férfi akar lenni. A barátnőmön teljesen jól csinálja: tud gondoskodó anya és szerető feleség lenni. Tökéletesen megoldja a minőségi idő kérdését is: amikor nem dolgozik, teljes figyelemmel jelen van a családja életében. Nekik így jó, látom, hogy működik.

De egy háziasszonyt sem az otthonkában, csavarókkal a hajában a tűzhely mellett álló perszónaként kell elképzelni. Ez is változott, mint minden a világban.

Egy biztos. Életem első felében kipróbáltam magam a munkaerőpiac több területén. Élveztem. De mostanra eljutottam ide, ahol most tartok. Belesimultam és élvezem.

Nyitókép: Shitterstock

Ezek is érdekelhetnek