Úgy jutottam el a csúcsra, hogy egy ujjal sem értem magamhoz (18+)

Éveken át jártam rajzszakkörre. Azt mondták, hogy van hozzá tehetségem, ezért a szüleim még kisiskolásként beírattak a helyi művház tanfolyamára, ahol felvételire készülő gimnazisták és nyugdíjasok együtt töltötték a szerda délutánokat. Az esetek többségében edényeket, kávéfőzőt, játékokat, vázákat és fedőket, egyszóval háztartási eszközöket rajzoltunk. A terem közepén felállított, kirakodóvásárokat idéző installáció havonta egyszer változott, addig mindenkinek volt ideje "körbeülni", és több szögből is lerajzolni a látványt.

Egyfajta önképző kör volt, ahol a tanár úr minden foglalkozáson felolvasott, vagy komplett albumokat játszott le a hordozható magnóján. Felvágós, elitista és túlságosan művészieskedő dolognak tűnhet, és elsőre nekem se volt szimpatikus, hiszen popot hallgatok, ponyvát olvasok, sosem vágytam ebbe a világba, de ahogy teltek a hetek, megszerettem ezt a miliőt, azt hogy kiszakadhattam a mókuskerékből, a szokványos életemből.

Éveken át zavartalanul ment minden a jól megszokott rutinban, mígnem eljött az egyetemi felvételi, elkerültem Budapestre és minden percemet kitöltötte a tanulás (okozta stressz). Vége lett a nyugodt, gondtalan gyerekkornak, már egyedül, a szülők mindennapos és közvetlen támogatása nélkül kellett boldogulnom egy idegen, a korábbinál sokkal nagyobb városban.

A covidos bezártságot és a magányos órákat a rajzzal sikerült átvészelnem. Nincs olyan tárgy vagy bútor a lakásban, amiről ne készült volna rajz. A ceruzát egy idő után felváltotta a szén, majd a pasztellkréta, a véges berendezési tárgyak után pedig az önarcképhez fordultam. Akkor fedezi fel és ismeri meg magát igazán az ember, ha rajzolni kezdi. Meg kell figyelned a szemed alakját, az orrod formáját, rájössz, milyen hosszú és mennyire lóg a fülcimpád, mennyire mitesszeres a bőröd és igazából nem is szimmetrikus az arcod...

Nagyobb sokk, amikor a saját, teljesen meztelen testedet kell aprólékosan szemügyre venned. Leakasztottam az előszobában álló fali tükröt, betettem a nappali közepére, leültem vele szemben a kanapéra és jöhetett az az utazás, ami felért egy terápiával. Kínkeserves órák voltak, sosem szerettem a tükörben nézni magamat, most viszont új szemszögből láttam a testemet. Nem hazudok, először csak pár percig bírtam, és napokig rosszul voltam, olyan fájó volt a szembesülés.

A pandémia aztán véget ért, elkezdtem egy újabb munkát, a rajzolást pedig nem engedtem el. Azt viszont éreztem, hogy az otthoni firkálgatás már nem lesz elég, valami más kell, és ekkor jött az ötlet, hogy keressek itt a fővárosban is egy szakkört. Könnyebben ráakadtam, mint vártam, és már másnap ott ültem a szomszédos gimi rajztermében, ahol ugyanolyan edények és vázák voltak kihelyezve, mint egykoron vidéken. Felolvasás nem volt, zene sem, mindenki csendben ült és elmélyülten koncentrált.

Az első alkalom után a tanárnő figyelmeztette a kicsiket, mert volt pár fiatalabb rajzoló is, hogy jövő héten ne jöjjenek, mert aktot rajzol majd a csoport. Hatalmasat dobbant a szívem, mert meztelen testet még sosem láttam élőben. Igen, itt vagyok majdnem negyvenévesen és még nem volt dolgom férfival, és fedetlen női testből is csak a sajátomat láttam. Most viszont egy hús-vér ember fog előttem ülni. Már ettől a gondolattól izgalomba jöttem és alig bírtam kivárni az egy hetet, hogy újra péntek este legyen.

Egészen héten azon rágódtam, vajon ki lesz a modell, férfit vagy nőt kell rajzolni, tényleg meztelen lesz-e, mármint teljesen?! Jól fog kinézni? Idős lesz vagy fiatal? A munkában brutál szétesett voltam, úgy belepörgettem magam, hogy észrevétlenül elszáguldott a hét nap és mire észbe kaptam, már újra a rajzbakon ültem és remegett a kezemben a ceruza. Volt egy-két új arc, mármint akiket nem láttam egy hete, és azt próbáltam kitalálni, melyiküket látom majd vajon ruha nélkül...

Ekkor kopogtattak, majd meg sem várva a választ belépett a terembe egy sötét hajú, barna szemű, kreol bőrű srác, én pedig úgy eltátottam a számat, hogy a mellettem ülő csajszi bökött oldalba: ennyire látványosan ne epekedjek már a modell iránt. A srác biztosan sportoló, mert ruhán keresztül is látszottak dagadó izmai, erős alkarja és formás vádlija. Te jó ég, micsoda lábak! Úgy levert a víz, mintha radiátorokkal raktak volna körbe. Belegondoltam, hogy hamarosan, életemben először, meztelen férfi testet láthatok, ráadásul nem csak egy szemvillanásnyi időre, hanem több mint egy órán át vizsgálhatom.

A srác odaállt a terem közepén levő székhez, letette a táskáját, majd egyből vetkőzni kezdett. Gyorsan lekerült a vékony pulóvere, majd a pólója, és mikor felvillantak a kockái, a teste oldalán is jól kivehető bordázott izomzat, a terem együtt, egyszerre szívta be a levegőt. Jól van, nem csak engem érintett meg a látvány. A srác levette a Vans cipőjét, kibújt hosszú szárú, fehér zoknijából és a lábszárán látszott, hogy nyomot hagyott rajta a zokni szoros szára. Gigaerős vádlija volt, amelyet vékony rétegben, fekete, göndör szőrszálak takartak.

A mellettem ülő csajszi, aki az előbb oldalba bökött, olyan hangosat nyelt, hogy többen is felé fordultak. A srác ugyanis elkezdte kicsatolni az övét, hallottuk, ahogy csilingel a csat, majd levette a farmer rövidnadrágját és ott állt előttünk egy szál boxeralsóban. Szépen összehajtotta a ruháit, majd eltette őket a táskájába és leült a székre. Magán hagyta a gatyáját, és bár valami látszott így is a méreteiből, hatalmas csalódást éreztem. Ekkora előjáték után többre számítottam. Odanyúltam a ceruzámért és elkezdtem felskiccelni a srácot.

A vázlattal kész is lettem, mikor megtörte a csendet a tanárnő hangja:

A srác ekkor felállt, én felemeltem a tekintetem a rajzlapról és mintha egy lassított felvételt néznék, hogy minden részlet az emlékeimbe rögzüljön, Krisztián levette a boxerét és mindenki szemügyre vehette a szerszámát. Eddig csak pornófilmekben láttam ilyet, de élőben még lenyűgözőbb volt a férfi nemi szerv formája, mérete és szépsége.

– mondta a tanárnő, aki egy határozott mozdulattal kirántotta a széket a srác mögül, majd elmagyarázta neki, milyen pózt vegyen fel. Gyorsan kiradíroztam a vázlatot és közben igyekeztem lenyugtatni magam. Az egész testem bizsergett, a lábam úgy járt fel és alá, mintha ülve akarnék maratont futni. Skiccelés közben csak futólag mertem rápillantani Krisztián csípőjére, ugyanis a lényeg pontosan szemben állt velem. Éreztem, hogy ha tovább nézem, menten elélvezek.

Minden idegszálammal a srác arcára összpontosítottam és rajzolni kezdtem. Egy óra alatt kész volt a teljes test, a fejétől a talpig kidolgozva minden, egy rész kivételével. A csípő nálam egy hatalmas üres kör volt, egyszerűen nem volt bátorságom hosszabb ideig megnézni ezt a területet. A tanárnő ekkor ért mögém, fel sem tűnt, hogy elindult körbe, és erős hangja riasztott fel a gondolataimból.

Muszáj voltam ránézni Krisztiánra, és jól éreztem, az egész terem és persze a modell is engem figyel. Pár másodpercig tartottam a szemkontaktust, majd mikor Krisztián elmosolyodott, és intett a szemével, hogy nézzek lejjebb, óvatosan végigkúszott a tekintetem a testén.

Izmos barna bőre kissé csillogott az izzadtságtól, a lámpák fényében ugyanis melege lehetett, de rutinosan és jól tűrte a mozdulatlanságot. A válla olyan erős és széles volt, mint egy vízilabdázónak, a dereka kecses, de izmos, a hasán kissé elcsúszva, de egymást váltották a kockák. Az alhasa pedig mint egy kifutópálya, a lényegre irányította mindenki tekintetét. Teljesen csupasz volt, hogy minden izom tökéletesen látszódjon.

A szerszáma kissé előre meredve, lefelé lógott, mögötte pedig ott pihentek a "többiek" is a csomagban. A tenyerem és az ujjaim is izzadtak, folyamatosan a nadrágomba kellett törölnöm, mert nem tudtam rendesen tartani a ceruzát. Minden vonal után visszapillantottam Krisztiánra, szuggeráltam a péniszét és csak arra koncentráltam. Igyekeztem elvonatkoztatni a látottaktól, de nem ment. Szinte éreztem, milyen lehet a tapintása, láttam ahogy lüktet benne a vér és éreztem, hogy nemcsak a rajzlapon tátongó ürességet, de a bennem lévőt is kitölti a srác szerszáma.

A homlokomon gyöngyözött a verejték, a ceruza fel-le járt a papíron és mikor az utolsó vonalat behúztam, felszakadt belőlem egy néma sikoltás. A grafit végigszaladt a papíron, hosszú csíkban felsértve a felszínét. A szívem majd szétszakította a mellkasomat. Letettem a ceruzát és felálltam, odatántorogtam az ablakhoz és kihajoltam, hogy szívjak egy kicsit a hűs, nyáresti levegőből. Sosem volt még úgy orgazmusom, hogy nem értem magamhoz.

Nyitókép: Shutterstock