A férfi, aki nemcsak engem szeretett, hanem mindenkit...
Búcsúzom. Akkor is, ha fáj. Ég áldjon, Casanova!
Örökre elfelejtem...
...a sokat ígérő tekintetedet, amivel elcsábítottál. A vibrálást, ami rögtön feltámadt köztünk, mikor megláttuk egymást. Ma már tudom, szemeid nem csak nekem ígérték a szerelem utánozhatatlan csodáját.
...az öleléseidből kapott gyönyört és a forró szenvedélytől elfulladt lélegzetvételeket. Kitörlöm a fejemből az ajkaimra szorított tenyered érintését és a hangodat, ahogy extázisban a nevemet kiáltottad. Nem sírok többé amiatt, hogy szobád falai olyan sok női nevet visszhangoztak már.
...a törődésedet, mivel elárasztottál: bársonyos pulóvered emlékét, amit a vállamra terítettél, hogy meg ne fázzak. A marcipán szívecskéket és plüss állatokat, melyekkel hamis biztonságérzetbe ringattál.
...néha gyengéd, máskor vadul marcangoló csókjaidat. Meleg leheleted perzselését a nyakam hajlatában. A combjaimon végigfutó borzongást, mikor üdvözléskor magadhoz szorítottál.
...az együtt töltött órákat. A cinkos összenézéseket, a bolondos beceneveket. Amikor végigpoénkodtál egy szomorú filmet a moziban, hogy megkímélj a sírástól, és végül a nevetéstől potyogtak a könnyeim.
...a ritka perceket, mikor sejtetni engedted, hogy több vagy egy jóképű sármőrnél. A fotót, amin karodban tartod a keresztfiadat, és közben úgy csillog a szemed. Ma már tudom: a bohém oldalad mindig is erősebb lesz a komolyabb énednél.
...a boldog lányt, aki melletted voltam - eleinte. És a lányt, akivé később tettél: a hisztiset, a sírósat, a kétségbeesettet, a tehetetlent. A megbocsátót, a dühöngőt, a könyörgőt. A reménykedőt, a vágyódót és az elesettet. Örökre kitörlök a lelkemből minden érzelmi vihart, amit átéltem miattad - hogy végre újra egyensúlyba kerülhessek.
...a nevedet. A kávézót, ahol ültünk. A kocsid ülésének színét. A kutyád boldog lihegésének hangját, ahogy vicces háttérzajként kísérte közös sétáinkat. Az eperfagyi ízét, mert mindig azt hoztad meglepetésül.
Elfelejtem, hogy az áldozatod voltam. Nem haragszom - hisz belül szinte könyörögtem azért, hogy elejts.Nem akarlak többé megváltoztatni. Élj úgy, ahogyan szeretnél!
Ég áldjon, Casanova! Elengedlek, mert nekem is élnem kell...
Nyitókép: Shutterstock