Ultimátum: eljegyzel vagy örökre elbúcsúzunk egymástól

Anna és Peti már két éve együtt voltak. Mindketten közelítettek a harminchoz, így azok a témák, mint a házasság vagy a gyerekvállalás már a kapcsolatuk korai szakaszában felmerültek. Míg Anna nagy esküvőre, és még nagyobb családra vágyott, Peti a kezdetek kezdetén kijelentette, hogy ő soha nem akar megházasodni, és nem gondolná, hogy valaha lesz gyereke, ha rajta múlik.

Ez eleinte nem is okozott köztük feszültséget, és a különböző nézőpontok ellenére halálosan szerelmesek voltak egymásba. Anna pedig úgy döntött, a gyerekvállalás kérdése majd a jövő problémája lesz, és ki tudja, talán Peti álláspontja is megváltozik.

Mivel nem sokkal a koronavírus-járvány előtt ismerték meg egymást, hamar úgy döntöttek, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha összeköltöznek. Úgyis lakva ismerszik meg az ember, így igazán nagy hátrányuk nem származhat a helyzetből, legrosszabb esetben korán kiderül, hogy nem passzolnak egymáshoz.

A problémák azonban nem várattak sokáig magukra. Eleinte csak egy-egy apróbb összezörrenés, egy-egy hangos szó volt. "Miért nem mosogattál el magad után?" vagy "Már megint a szennyestartó mellé dobtad a ruhádat." Ezt követően már lassan minden miatt ölték egymást. Rájöttek, hogy teljesen más a világnézetük, és teljesen más értékrend szerint élik az életüket, emiatt pedig folyamatos konfliktusok szőtték át a mindennapjaikat. Ha pedig ez nem lenne elég, hamarosan az is kiderült, hogy a libidójuk köszönőviszonyban sincs egymással. Míg Annának napi szinten igénye lett volna az együttlétekre, Peti már a heti egy gondolatára is húzta a száját.

Miután lecsengett az első pár hónapra jellemző rózsaszín köd, a köztük lévő szerelem szépen lassan lakótársi viszonnyá szelídült. A beszélgetési témáik főként a mindennapi problémáik köré csoportosultak, és sosem mentek mélyebbre a "mit főzzek" című kérdésnél. A szexuális életükben szünet állt be, és volt, hogy hónapokig egymáshoz sem értek.

Anna már nem is emlékezett arra, mikor csókolták meg egymást utoljára, vagy egyáltalán, mikor fogták meg legutóbb egymás kezét. Amikor tavasszal először kezdett kinyílni a világ, két irányba indultak. Randi? Ugyan már, iszonyat drága egy vacsi a városban. Séta? Minek? Így, ha mégis kimozdultak, azt külön tették, ki-ki a maga barátaival. Ugyan teljesen elhidegültek egymástól, valami mégis összetartotta őket. Talán a megszokás, a biztonság, vagy az, hogy akármi is van, nem az üres lakásba kell hazamenni.

Forrás: Shutterstock

De Anna szenvedett. Már nem érezte magát nőnek, nem látta magát szépnek, csinosnak - úgy érezte, le van pukkanva, és már úgyse kellene senki másnak. Harminchoz közelítve pedig már az is felmerült benne, hogy iparkodnia kell, ha családot szeretne, így akcióba lendült.

Miután megünnepelték az első évfordulójukat, először csak diszkréten, de felvette, hogy új szintekre emelhetnék a kapcsolatukat. Mondjuk csak egy gyűrű, egy eljegyzés, hiszen az még önmagában nem jelent házasságot. Később felvetette, hogy újratárgyalhatnák a gyerek témát is. Majd szépen lassan egyre követelőzőbbé vált. A legváratlanabb pillanatokban rontott rá Petire, hogy eljött az ideje a családalapításnak. Volt, hogy kedves volt és megértő, máskor zokogott elkeseredettségében, de a szomorúság helyét idővel átvette a harag. Peti pedig szépen lassan enyhülésnek indult, amit Anna ki is használt, és ultimátumot adott neki: 

vagy eljegyzi nyár végéig, vagy örökre elbúcsúznak egymástól.

Hosszú hónapokon keresztül nyomasztotta Petit azzal, hogy neki ennyi idő után jár a gyűrű, jár a holtodiglan-holtomiglan ígérete, végül pedig a férfi beadta a derekát, és feltette a nagy kérdést.

Tehát megtörtént az eljegyzés, sőt, végül a gyerekvállalás rögös útján is elindultak, azonban a párhavonta egy-két légyott nem tette meg a hatását. Anna egyre elkeseredettebb volt, és egyre inkább úgy érezte, saját magát csalta csapdába. Nem ilyen jövőt és nem ilyen életet képzelt magának.

Szeretetre vágyott, melegségre, és nem a megszokásból fakadó biztonságra. Újra nőnek akarta érezni magát, és ki volt éhezve a szenvedélyre, az igazi, őszinte törődésre. Édesanyává szeretett volna válni, de nem olyan férfi oldalán, aki úgy fekszik le vele, hogy közben látszik rajta, semmi kedve az egészhez.

De, mit lehet tenni? Fiatalabb már ő sem lesz, és zsigerileg rettegett attól, hogy ismét újrakezdje a párkeresést. Mi van, ha már sosem talál senkit, ha számára már nem létezik a jelenleginél jobb opció? Mi van, ha sosem lesz édesanya? Megéri elhagyni a járt utat a járatlanért?

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek