Ez az elmúlás csendje. Mert ha valami véget ér, az általában nem beszél. Az igazi befejezés nem köszön el, hanem úgy tűnik el, mint az árnyékod a nyári viharfelhők alatt. Észre sem veszed.
Az idő rohan, és sokszor ezt csak az évszakok változásából veszem észre. Abból, hogy tegnap még a fürdőruhámat kerestem elő a szekrény mélyéről, ma pedig már sapkát kell vennem - mert tavaly ott felejtettem a hetes buszon, valamelyik őrült éjszaka után.
Ma már nincsenek ilyen bulik, mert tudod, ha kapcsolatban vagy, valahogy eltűnnek ezek a dolgok. Nem azt mondom, hogy véglegesen, de biztos, hogy csökken a számuk. Mert valahogy egy filmnézős este többet ér egy pár pohár vodkánál - általában.
Ez az év erről szólt. Rólad meg rólam. Arról, hogy megtanuljunk együtt élni, úgy, hogy csak mi vagyunk egymásnak. Mélységekből repültünk magasságokba, és új helyeket is meghódítottunk. Ha egy olyan városban jártunk, ahol még nem voltunk együtt, akkor mindig egymásra néztünk és azt mondtuk: "Még itt sem mondtam, hogy szeretlek." Elkezdtük számolgatni az autópályákat, hogy melyik utat szeltük már végig együtt, és mi vár még felfedezésre. Újabb célokat tűztünk ki, melyek lesznek a következő országok, ahova elutazunk, és úgy egyáltalán, mit szeretnénk még a jövőben. Mert most csak az számít, hogy mi lesz.
A múlt valahogy tényleg elmúlt. Már nem kopog annyi barát az ajtónkon, és nincsenek akkora drámák, mint régen. Nyugalom van és szeretet, mögöttünk csak az élet háttérzaja szól. A családi viták, a munkahelyi problémák, a csekkek az asztalon és a mosatlan a mosogatóban.
Az életünk olyan, mint a filmek a THE END után. Tudod, egyszerűen csak boldog. De kegyetlenül őszinte leszek veled - ez néha nekem nem elég. Nem akarok több felvonóra felülni és síléceken lecsúszni. Le akarom rombolni a hegyet az érzésekkel, amiket irántad érzek, meg akarom váltani a világot - veled kézen fogva. Tombolni akarok, mint egy hurrikán, minden egyes siker után, amit együtt elérünk. Ezért itt, most megfogadom neked, ebben a hajnali csendben, hogy mostantól minden más lesz. Most tényleg, igazán.
Nem lesznek szürke hétköznapok, mert a szerelmünk tűzvörössé rajzolja majd őket. Én ezeket fogadom meg neked. Azt, hogy élni fogjuk az életet. Nem ígérek butaságokat,olyat, hogy nem eszek esténként csokit, vagy, hogy kevesebb ruhát veszek magamnak. Mert ezek szerintem lényegtelenek. Tudod, ha igazán akarom, majd úgyis ellenállok ezeknek az apró kísértéseknek. Bárminek, rajtad kívül.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.