"Én az élet iskolájában tanultam, ahol Isten a tanár!" - Parancsolsz?

Közben kiderül a közös ismerősök alapján, hogy nagy eséllyel egy általánosba járhattunk a múlt században, de nem voltunk osztálytársak, ami némi megnyugvást hoz, mert nem kell visszaigazolnom, hogy ismerem. Bár nem ő az egyetlen, aki az élet iskolájába járt, a valódi ismerőseim között is akad pár zseni, akit Isten tanított, ki tudja, mire. Nem szívesen vállalok közösséget velük, hiszen kik is ők valójában?

Az "én időmben", amikor nyolcadikban középiskolát kellett választani, még nem volt kötelező a továbbtanulás, a '80-as évek végén, ha sehova nem vettek fel, akkor mehettél dolgozni. Aki tanult és diplomát szeretett volna, gimnáziumba ment. Aki tanult, de nem akart egyetemre menni, viszont volt elképzelése arról, milyen munkát szeretne érettségi után vállalni, szakközépiskolában vagy technikumban tanult tovább. Aki meg nem tanult, de volt valamihez affinitása, elment szakmunkásba. A többiek meg a gyárba, takarítani vagy akár szobalánynak, mint a lányosztálytársaim közül néhányan.

És itt ugrik a majom a vízbe. Ugyanis meglepő(?) módon épp azoknál a volt osztálytársaknál, ismeretlen ismerősöknél van bejelölve végzettséget adó intézménynek az élet iskolája - ahol ki más tanítaná a kiválasztottakat, mint maga az Úr -, akiknek a legmagasabb "földi" iskolai végzettsége a 8 általános, esetleg a szakmunkás, de már ez utóbbi is elég véleményes.

Persze érthető, hogy nem akartak a magunkfajta földhözragadt népekkel együtt hagyományos tanulmányokat folytatni, hiszen azokban az intézményekben, ahol mi, többiek, a tömeg tanultunk, szimpla "embertanárok" tanítanak - például magyar nyelvet is. Amire a Mindenható nyilván nem fordított túl sok időt, legalábbis úgy fest, hogy az élet iskolája tanulóinak egyik közös tulajdonsága az, hogy nem bírnak el a saját anyanyelvükkel. Se.

Találtam egy oldalt a Facebookon, ami nem kevesebbet állít magáról, mint hogy Isten oktatási intézményének közösségimédia-oldala. Az oldalról tudtam meg, hogy bizony, az élet iskolájában csak nagyon kevesen tudnak lediplomázni, mert ahhoz, hogy az ember felsőbb évfolyamba léphessen, nagyon kell tudni az adott osztály tananyagát. Ám ennél többet nem árulnak el a leckékről, a posztjaik alapján meg talán még a "Tanárúr" sem értené meg, mit kellene tanítania ennek a nem elég kis létszámú osztálynak.

Kik tanultak tehát az élet iskolájában? Követve az "oktatási intézmény" hallgatóinak social médiás pályafutását, a kommenthuszárok jelentős részéről elmondható, hogy a patinás intézmény tanulói voltak. Büszkén verik a mellüket, hogy ők aztán nem tartoznak a sok hülye érettségizett és semmittevő diplomás közé, meg amúgy is, őket az utca nevelte. Ők nem melegedni járnak a melóba - már, ha éppen van nekik -, mert bár mennyei atyánk szigorú, nekik maradéktalanul sikerült elvégezniük az élet iskoláját, így a felesleges hivatalok, kutatóintézetek, nagyvállalatok irodái stb. helyett az ő munkahelyük az "ÉLET", így, csupa nagybetűvel. Azt azért halkan jegyezzük meg, hogy ez tiszta szerencse, hiszen dolgozhatnának akár a "HALÁLBAN" is, de akkor nem verhetnék a mellüket a Facebookon, szóval örvendezzünk!

És mit dolgoznak az ÉLETBEN? Elnézve az adatlapjaikat, akad köztük nem egy, aki a "Napnál fűtő", de több "éltanuló" választotta tanulmányai befejezése után munkahelyének a Rozsdás rákollót. Büszkén vállalják választott hivatásukat, ami sokszor kimerül a seggvakarásban, mi, a közönséges iskolák padjaiban tanult plebs meg naná, hogy legyünk hálásak nekik, hiszen ők viszik előre a világot, mivel ők nem gondolkodnak, hanem cselekednek. Nélkülük az élet is megállna. Nos, a sör és a necctrikó gyártása egészen biztosan...

Most mondhatod, hogy nagyképű vagyok, lenézem a kétkezi munkásokat, és ez amúgy sem "píszí". De tévedsz. Senkit nem nézek le, különösen a kétkezi munkásokat nem! Csak annyit kérek, hogy az élet iskolájának diplomásai ne akarják megmagyarázni, hogy a mérnök nem csinál semmi értelmeset, mert a világot csak az viszi előre, aki egymásra rakja a téglákat. Ahogy azt se próbálják elhitetni senkivel, hogy a tanárok szemetek, akiknek ingyen is kötelességük lenne tanítani, hiszen nekik nem munkájuk van, hanem hivatásuk. Ez egyébként minden hivatásának élő emberre igaz, szerintük.

És amúgy is, az összes szellemi munkát végző ember életművész, haszontalan senki, aki csak felveszi a nagy lóvét és röhög lefelé, mondják, mert akiket az utca nevelt és a Jóisten tanított, azok mondhatnak a többiekre bármit, az mindenképpen értékes vélemény, meg világbéke a köbön.

Valaki nagyon átverte ezeket az embereket. Talán épp a nevelőjük, az utca, vagy ex-iskolaigazgatójuk, a kamuisten, ki tudja...

Nyitókép: Shutterstock