Mögöttem az exem, mellettem a csaj, akit most dobtam, a pultos pedig szintén megvolt (18+)

Kezdjük azzal, hogy az exemmel nem volt egyszerű, márpedig azért, mert ő milliószor szerelmesebb volt belém, mint én belé. Higgyétek el, többször próbáltam vele szakítani, eleinte csak apró jelekkel adtam a tudtára, hogy ne erőltessük a dolgokat, de amikor már egyre több cuccát hozta át hozzám, éreztem, hogy napról napra nehezebb lesz kihátrálni ebből a kapcsolatból.

A bomba végül akkor robbant, mikor közöltem vele, hogy az olaszországi nyaralásra nem jöhet velem. A barátokkal már hónapokkal korábban leszerveztük az utat, még azelőtt, hogy őt megismertem volna. Teljesen begőzölt attól, hogy nélküle, csak a haverjaimmal megyek el valahova, ráadásul egy hétre. Kiverte a hisztit, tajtékzott a lakásban, fel-alá járkált, majd hirtelen megállt és levegőért kapkodva egyenesen a torkomnak szegezte a kérdést:

Nem is gondolkodtam, egyszerűen és határozottan válaszoltam: "nem, és sosem szerettelek".

Láttam, ahogy Cintia arcából kifut a vér, olyan fehér lett, mint a konyhafal, amelynek nekitámaszkodott. Azt vártam, hogy az előbbi jelenet után most még nagyobb fordulatszámra kapcsol, és mint egy forgószél, tombolva szétzúzza a konyhát, de nem ez történt. Pár percig állt némán, majd egy szó nélkül összeszedte a holmijait és míg én leforrázva álltam a konyha közepén, csendben behúzta maga mögött az ajtót.

Ez volt az első gondolat, ami belém hasított, miután kilépett az ajtón. Sosem felejtem el az első alkalmat, amikor egymáséi lettünk. Az egyik haverom, Jani megkapta a szüleitől tavasszal egy hétvégére a balatoni nyaralót és kihasználva a rövidke időt, orbitális bulit csapott. Szerintem válogatás nélkül meghívta az összes Facebook-ismerősét, de talán még az Insta-követői közül is beestek néhányan, mert a gerendán is lógtak. Na ezen a bulin volt ott Cinti is, akit már ismertem az edzőteremből, de sose beszélgettünk rendesen, csak köszönés volt és néhány sablonos fordulat.

A balatoni faházban viszont nagyon egy hullámhosszra kerültünk, és míg a többiek rohamléptekben haladtak a csatak részegség útján, mi lemaradva követtük őket. Hajnali kettő óra lehetett, a társaság nagy része már kiterülve horkolt a padlón, a kanapén, sőt volt aki a konyhapulton, lelógó fejjel szundított. Cinti ekkor súgta a fülembe, hogy b*sszam meg, de jó keményen. Nem kellett kétszer kérnie, mert valami már tényleg régóta kemény volt a nadrágomban...

A nyaraló minden szobájában volt valaki, ezért végső megoldásként bevonultunk a fürdőbe. A lenti, csöpp helyiség falait lambéria borította, egy zuhanytálca és egy mosdókagyló volt benne, az ajtót pedig nem lehetett bezárni. Szinte letéptük egymásról a ruhát. Szempillantás alatt becsúsztam. Cinti nekidőlt a mosdókagylónak, én pedig, miközben egyre gyorsabban mozgattam a csípőmet, a jobb lábammal kitámasztottam az ajtót. Ide aztán senki se nyisson be!

Annyira be voltam nyomva, azt hittem, már sosem élvezek el. Mikor végeztünk, csurgott rólunk az izzadtság, a fülem égett, de szerintem az egész fejem vöröslött. Úgy lihegtünk, mintha maratont futottunk volna. Felkaptam a gatyámat és azonnal a konyha felé vettem az irányt. Úgy éreztem, ott helyben kiszáradok.

A konyhában ott állt Jani, aki meglepően józan volt, majd ahogy végigmért, olyan széles vigyorra húzta a száját, hogy azt hittem, kettényílik a feje. Nem szólt semmit, csak pakolászott tovább azzal a kaján mosollyal a fején. A szex brutál jó volt, többször is megismételtük a buli után, számomra viszont ez nem volt több mint barátság extrákkal, ám Cinti elkezdett érezni irántam valamit.

A szakítás után sokáig nem hallottam felőle, ám az élet pont a legrosszabbkor sodorta ismét elém, vagyis mögém. A fentebb említett buliban. A belvárosi kocsmában, a pultnál álltam sorba a piáért, amikor mögöttem megjelent Cinti, amivel nem lett volna akkora gond, ha nem áll mellettem Petra, a csaj, akit épp most terveztem dobni. Mindkét lánnyal az edzőteremben jöttem össze, meg sem fordult a fejemben, hogy beszélhetnek, vagy akár ismerhetik egymást. Én naiv...

Szavak nélkül is éreztem a megvetésüket, azt, ahogy perzseli a tekintetük a bőrömet. Petra előbb még fogta a karom, de már a testét sem dörgölte hozzám. Ekkor kerültünk sorra a pultnál, ahol megjelent Nóri, mondanom sem kell, szintén a teremből. Őt is fűzöm egy ideje, és én hülye, elfelejtettem, hogy ebben a bárban dolgozik esténként...

Az arca felderült, de másodpercek alatt tűnt el a mosoly, miután meglátta az engem körülvevő, ismerős hölgykoszorút. Épp kikértem volna a piát, de elfordította rólam a tekintetét, simán keresztül nézett rajtam és a fejem fölött odaszólt a lányoknak, hogy kérjenek nyugodtan bármit, Bence – azaz én – állja úgyis a számlát.

Ennyi villámot, mint Nóri szemében, én az égen sem láttam még.

Nyitókép: Shutterstock