Szakítottál velem, de szexre bezzeg még kellenék?

„Közel egy éve, hogy szakítottunk, ráadásul te velem. Az az egy hónap, amíg még együtt kellett élnünk, számomra maga volt a pokol. Érezni, hogy jelen vagy, de nem érhetek hozzád, nem ölelhetlek át, nem fordulhatok hozzád. Rosszabb volt, mintha lakótársak lennénk. Aztán nekem sikerült elköltöznöm, az új lakás, az új környék, az új bútorok mind segítettek. Már épp kezdtem rendben érezni magam, amikor te újra megjelentél az életemben. Üzeneteket írogattál, a hogylétem felől érdeklődtél, aztán kihasználtad, hogy elgyengültem, eljöttél hozzám és én marha, szexeltem veled. Oh, Istenem, annyira élveztem, olyan volt, sőt, jobb, mint korábban. Te viszont nem akartál velem aludni, felöltöztél és elmentél.

Megint összetört bennem valami, de szánalmasan elkezdtem reménykedni is. Jaj, annyira haragszom magamra emiatt. Meg amiatt is, hogy a látogatásaidat engedtem rendszeressé tenni. Szerettelek, szeretlek most is, és megőrjít, hogy csak a testem kell neked. Az is kikészít, hogy gyenge vagyok neked nemet mondani.

A barátaim persze folyton azzal jönnek, hogy egyszerűen csak meg kellene írnom neked, hogy ne gyere, majd letiltanom mindenhonnan. De egyszerűen képtelen vagyok rá. Te nem tudod, de mikor elmész tőlem, csak fekszem az ágyban és sírok. Annyira jó az együtt töltött idő, és annyira kiábrándító, amikor rájövök, hogy nem lehetsz újra az enyém. Hogy nem akarsz engem, hogy csak szexre használsz. Igen, használsz, ennyi történik, én meg engedem.

Azon gondolkodtam, hogy elutazom egy időre. Kiveszek szabadságot, kikapcsolom a telefonomat és elmegyek felejteni. De félek, hogy az egyedüllét, csak jobban hozzád sodorna. Kérlek, ha ezt most olvasod, engedj el! Hagyj, ne keress, ne gyere többet! Ne használd ki tovább, hogy gyenge vagyok!"

Nyitókép: Shutterstock