Szeretőnek jó vagy, de társnak nem kellenél!

Magabiztos - mondhatnád -, számító nő vagyok. Aki azt hazudja neked, hogy te vagy a legjobb. Tudod, miért teszem ezt? Hogy elégedett légy, és én is kielégüljek. Mert elégedettséggel tölt el, ha érzem, hogy hatással vagyok rád, és elhiszed nekem, hogy te vagy a legjobb szerető. Egy olyan férfi, akitől felgyullad a lepedő, mikor a nyakába pakolom a lábam, akivel Bermuda-háromszöget égetünk a matracba, és elveszünk benne.

Te pedig erősen melózol azon, hogy elhitesd velem: jobbat nem is kaphatnék. Nem vonaglok előtted bugyiban, nem lejtek öltáncot, sőt, whisky-t sem locsolhatsz a hasamra - mégsem szabadulsz. Tudod, hogy miért? Mert képes vagyok ezek nélkül is Jónő lenni.

Olyan, akit magadnak akarnál, mert én színesítem meg az életed - akkor is, ha van párod. Magamhoz vonzalak, titkos találkozóink mézet csepegtetnek a hétköznapi életedbe. Abba az életbe, ami nekem nem kéne - akkor sem, ha független lennél, és felkínálnád.

• Nem akarok az a nő lenni az életedben, aki esténként kinyúlt melegítőben, kakaóval kucorodik melléd a kanapéra.
• Nem akarok számodra az a nő lenni, aki leviszi a kutyát sétálni, vagy akit láthatsz lázasan, betegen fetrengeni.
• Nem akarok sört vinni neked a meccsnézéshez, és nem akarok én lenni az a nő, aki rúzsnyomokat keres az inged nyakán mosásnál.
• Nem akarok több lenni neked, mint ami most vagyok. Inkább élvezem a kivételezést, azt, hogy csak ritkán vagyok a tiéd. Nem vágyom veled közös nyaralásra, és nem akarok mindenáron mirtuszt a fejemre. Féltem a függetlenségem, a szabadságom, amit úgy érzem, más mellett nem élhetnék meg.

Élvezem, hogy az vagyok, aki illúzióba ringathat, akitől tetőtől talpig férfinak érzed magad. Mellettem az lehetsz, akinek látni akarod magad - amit a hétköznapokban nem engedhetsz meg magadnak, mert bizony az fárasztó lenne. Én viszont a tejnek a fölét akarom, és nem a savóját. Mert nekem így jó...

Azt mutatod, nem szeretsz, és úgy teszel, mintha csak örömforrás volnék - de nekem ez nem fáj. Még élvezem is, hogy azt hiszed, használhatsz, pedig valójában tudom, hogy szerelmes vagy, csak még magad előtt is titkolod: izgat a függetlenségem, az öntörvényűségem, a betörhetetlenségem.

Élvezed, hogy nem kell félned tőlem, sem attól, hogy egy telefonhívással semmissé teszem a szépen felépített álomvilágodat. Nem az minden vágyam, hogy gyűrű kerüljön az ujjamra általad, és nem fogok aggódni azon sem, hogy vajon ápolsz-e, gondoskodsz-e majd rólam, ha megöregszem.

Hidd el, neked sem kellene egy ilyen nő. Olyan vagyok, mint egy zsiráf: szép, ritka példány, de otthon nem tudnál mit kezdeni velem. Nem vállalom a szürkeséget, a mindennapok taposómalmát. Ti, férfiak megtanítottak arra - sok csalódáson keresztül -, hogy nem érdemes kockáztatni. Az egyetlen biztos pont az életemben én vagyok.

Kötelezettségek nélkül hajolok rád, túrok a hajadba, és harapom a szád. Nem én leszek, aki
mellett egyszer arra ébredsz, hogy nem vagy boldog. Mert tőlem csak a jót kapod. És azért ragaszkodsz hozzám, mert tőlem nem kell menekülnöd. Nem akarom azt érezni, hogy egy nap már nem szeretsz. Így hát markold csak meg a hajam, míg engedem! Míg nekem is jó, míg úgy gondolom, helyed van nálam kis időre.

Szeretőnek lenni vajon elítélendő dolog?

Nyitókép: Shutterstock