Férfivélemény: Ne hazudd, hogy szereted azt, aki megcsalt téged! Babám, te félsz attól, hogy újra szingli legyél

Ezek a tesztek rendkívül dühítőek. Nem jobbak persze azok a „jeles" cikkek sem, amelyek öt-tíz pontba szedve listázzák a rossz párkapcsolatok ismérveit, olyan általánosságokat egymás mögé pöccintve, hogy még az is találna vele egyezést, aki per pillanat egyedül él... Ennek tetejében a filmek, sorozatok és persze a könyvek cselekményének is fő motívuma a megcsalás és a kapcsolati krízis, amelynek természetesen csakis válás lehet a vége. Ha ez nem lenne elég, olvassuk el a popzenék dalszövegeit, a döntő többség szerelmi csalódásról szól.

Nem csoda, hogy sokan megkérdőjelezik saját kapcsolatuk egészségét, azt, hogy jó-e egyáltalán, ha folyamatosan, minden oldalról ezzel bombázzák az embert. Nem tudunk úgy megnyitni egy híroldalt, de lassan már egy főzős blogot sem, hogy ne találjunk egy szakítós posztot, meg egy olyan receptválogatást, amelyet a szerző búfelejtőnek szán arra az esetre, ha megtudjuk, hogy megcsaltak minket.

Szerencsére semmi baj nincs a párkapcsolatommal. Három éve vagyunk együtt, két éve költöztünk össze és persze mindkettőnknek csiszolódnia kellett, de nyoma sincs a féltékenységnek egyikünk részéről sem. Magamtól meg sem fordult volna a fejemben, hogy ha a párom kap egy üzenetet, azt írhatta volna a szeretője is. De arra sem gondoltam eddig, hogy a rendszeres, havi egyszeri családi látogatása kamu lenne, és nem is a szüleivel, hanem a másik párjával randizik ilyenkor.

De mi van, ha mégis igazuk van ezeknek a cikkeknek?

Nincs, ezt rövidre is zárhatjuk ennyivel, ellenben arra tökéletesen jók voltak ezek az anyagok, hogy miután felk*rtam magam, elgondolkodjak azon, hogyan reagálnék, ha kiderülne, hogy megcsalnak?

Előfordult már, hogy míg randiztam, a kiszemeltem közölte, hogy ő mással is találkozgat. Engem már ez is megviselt, mert ilyen hülye és naiv vagyok. Nem járunk jegyben két kávé után, tudom, de amint elkezd kialakulni (a részemről, nyilván...) a kötelék, amint elkezdek érezni valamit, már fáj minden apróság. De persze más a helyzet olyankor, amikor az ember évek óta él együtt valakivel, akivel ezer szálon összekötötte az életét és akit szívből szeret.

Ha megtudnám, hogy megcsalnak, nem tombolnék, nem törném a tányérokat vagy ütnék lyukat a falba, mint a filmekben. Sokkal csendesebb lennék, sőt talán meg is némulnék. Elsőre szerintem fel sem fognám, mi történt, persze érezném a szavak súlyát, de ahhoz, hogy tisztán lássak, azonnal el kellene meneküljek.

Ismerve a korábbi szituációkat, egy ilyen letaglózó hír után valahol a Margitszigeten vagy a Gellért-hegyen mászkálnék, miközben ugyanaz az egy szomorú dal szólna a fülemben. Bármi gondom vagy bajom volt, mindig a természetbe és a gondolataimba menekültem. A gyászfolyamat első állomásait, a bezárkózós időszakot azonban tettek követnék. Összepakolnék és elköltöznék.

De miért nem próbálod megmenteni a kapcsolatot? Már éve óta együtt vagytok, ne dobd el!

Aki képes egy férfival vagy egy nővel azután is együtt maradni, hogy kiderült róla, hogy másnál kereste a kielégülést és azt állítja, hogy szereti, az hazudik. Ezt nem szerelemnek hívják, hanem félelemnek attól, hogy újra egyedül maradunk! Az ilyen ember belekényelmesedett a társas létbe, élvezi az otthona kényelmét, az anyagi biztonságot és ezért még azt is képes megbocsátani, ha szíve választottja más(oka)t is megdugott. Esetleg két családja is van.

Inkább költöznék megint albérletbe vagy egy szobába, és kezdeném nulláról a szerelmi életem építését, minthogy amellett feküdjek, aki lelkiismeret-furdalás nélkül szeretkezett rajtam kívül mással is. A kapcsolatnak vége van, ha valamelyik fél kilép a körből. Nincsenek kivételek, hogy megbotlott, vagy túl részeg volt... Számomra nem létezik nyitott házasság vagy elhajlási engedély, ugyanis, ha ezekre szükség van egy kapcsolatban, hogy mindkét fél boldog legyen, akkor azt már nem lehet kapcsolatnak nevezni, szerelminek semmiképp.

Ezek az emberek maximum lakótársak, de egy párnak nevezni őket a többi szerelmes élet megcsúfolása lenne. Ha úgy érezzük, hogy elmúlt a szerelem, ekkor, de csakis ekkor van értelme küzdeni egy kapcsolatért, de ha ezek a kapcsolatmentő praktikák, terápiák sem válnak be, akkor zárjuk le szépen, köszönjük el, és csak utána vessük bele magunkat más ágyába.

Nyitókép: Shutterstock