Sok mindent gondolunk a saját apánkról, a gyermekeink apjáról, sőt, más gyerekek apukáiról is, de a másik bőrébe nem tudunk belebújni, így azt, hogy mit jelent apának lenni, valójában csak az tudja megmondani, aki maga is édesapa.
Engem mindig is érdekelt az, hogy milyen érzés lehet „a másik szülőnek lenni", ezért apákat kértem meg, hogy meséljék el, ők hogyan élik meg az apaszerepet.
„Az apaság érzése akkor jött, amikor a lányom megszületett, a feleségem hasára tették, és én odaraktam az ujjam a kislányom kis kezecskéjére, és ő rászorított. Valami átkapcsolódott a fejemben, az agyamban. Erről egyébként olvastam is, hogy a férfiak agya, ha apák lesznek, megváltozik, és ez képalkotó vizsgálatokkal is kimutatható. Ha gyermeked születik, mások lesznek a prioritások" - meséli Tamás, aki nagyon szeretne még egy kisfiút is, de ha lány lesz, akkor is boldog lesz. A lényeg, hogy újra átélhesse azt a pillanatot, amikor egyszerű férfiból apaüzemmódba kapcsolt. És hogy milyen ez az apaüzemmód?
„Fontos részt venni a gyerekek játékaiban, kész vagyok az apukákat sminkelő TikTok-videóktól, szerintem az a „szakma csúcsa", amikor egy apuka idáig elmegy a játékban, és türelemmel ül órákig, amíg a kislánya kifesti őt. A legjobb közös élményeink is a játékhoz kötődnek: amikor például biciklizni, úszni tanítottam őt" - idézi fel Tamás a kislányával kapcsolatos emlékeket kissé elhomályosult tekintettel.
„Sokáig nem vettem részt a gyereknevelésben, legalábbis érdemben szinte semmit nem csináltam. Nem azért, mert nem szeretem a fiamat. Imádom őt, de azt éreztem és vallottam, hogy az apa 14 évesen érkezik a gyerek életébe, addig elsősorban az anya gondoskodik róla. Amint betöltötte a fiam a 14-et, vittem mindenfelé, együtt utaztunk, vezetni tanítottam, megmutattam a fotózás trükkjeit és még rengeteg férfias programunk volt.
Ma már 30 éves, és nekem közben született egy lányom, akihez már egészen máshogy álltam. Nem tudom, hogy azért, mert lány, vagy mert a fiammal töltött idő közben arra is rájöttem, hogy mennyi időt pazaroltam el, milyen sokat vesztettem, de egész más a kapcsolatunk. Ő rajong értem, én rajongok érte. Apának lenni egy csoda, sajnálom, hogy közel másfél évtized kellett ahhoz, hogy erre rájöjjek" - mondja Zoli, aki profi fotósként szerette volna, ha a fia is az ő hivatását választja, és erre eleinte ő hajlott is, de aztán mégis más irányt vett az élete.
Bár az apa örült volna a közös munkának, belátja, hogy mindenki maga dönt a sorsáról, életéről, és azt is tudja, hogy az első 14 évet az se pótolta volna, ha néhány projekten együtt dolgoznak a fiával. Van, amit nem lehet visszahozni, de nem is kell, helyette inkább új közös élményeken dolgoznak, ami minden korban mást és mást jelent. Apa és fia újabb és újabb közös emlékeket gyártanak.
Krisztián szerint is nagyon fontos a játék, rengeteget játszik is három gyermekével - két fia és egy kislánya van -, múzeumban dolgozik, időnként a munkahelyére is beviszi őket, és élvezi, hogy még akkor is, ha direktben tanítja őket valamire azt érzi, hogy ő maga is sokat tanul a kicsiktől. A közös zenéléseket éppúgy szereti, mint mikor segít nekik a leckeírásban. De szerinte apának lenni nem csak ennyi, a jó apa ennél többet tesz.
„Apaként nem követendő példa, de példakép szeretnék lenni a gyerekeim számára, ezért olyan értékrendet mutatok, amit bárhol, bármerre is éljenek, be tudnak építeni a mindennapjaikba, sőt, maguk is tovább tudják fejleszteni, az alapokat megtartva, saját képükre formálhatják. De fontos a hitelesség is, hogy ne bort igyak, miközben vizet prédikálok. Gondolok itt a szenvedélybetegségekre például: nem dohányzom, nem iszom alkoholt nem drogozom, tisztelem és szeretem az édesanyjukat (és ő is engem). Másképp hogy mondhatnám, hogy „ne cigizz, ne igyál, ne drogozz??" - és azt is elárulja, hogy tudatos szülőként nagyjából elégedett is azzal, ahogy a gyerekeihez kapcsolódik:
Szerintem jó apa vagyok, de hogy tényleg jól csináltam-e, az majd évtizedek múlva derül ki.
Minden apa más, másképp élik meg a szülőszerepet, de a legtöbben - ahogy mi anyák - ők is a legjobbat akarják a gyermekeiknek, nekik is ők a világon a legfontosabbak. A lehetőségek, körülmények és módszerek, a személyiség és saját apaminták különbözőek, de a cél ugyanaz: boldog gyerekből elégedett, önmagával és másokkal is békében élő felnőtteket nevelni.
Boldog apák napját kívánunk minden édesapának!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.