„Igen!" Milyen csodás is kimondani, mikor szíved választottja felteszi neked a nagy kérdést. Vannak azonban olyan nők, akik megelégelték a várakozást, és ők akarnak a tettek mezejére lépni. Milyen hatással lehet ez egy kapcsolatra és miként élné meg ezt egy férfi?
A kapcsolat minőségétől és milyenségétől is függ, hogy miként kerül szóba a házasság lehetősége. Sok nő, amikor úgy érzi, most jött el az ideje, hogy gyűrűt kapjon, elkezd apró célzásokkal élni, így, ha a mellette lévő férfi is megért az elköteleződés maximális fokára, létre is jön a lánykérés. Persze akadnak, akiket teljesen váratlanul ér az eljegyzés, vagy épp ellenkezőleg, rém kellemetlenül élik meg, mert ők még nem tartanak a házasság komolyságának szintjén.
Egy kedves olvasónk azonban egyik tábort sem erősíti, mivel ő akar lépni, de nem célozgatásokkal, hanem gyűrűvel. Úgy érzi, szerelme annyira erős és átható, hogy a házassággal nem lehet tovább várni.
„Kicsit a kapcsolatunkban mindig is én voltam a kezdeményezőbb. Én hoztam fel az összeköltözést is. Együtt vagyunk már három éve, és én pár hónapja érzem a késztetést, hogy megkérjem a szerelmem kezét. Valld be, ha ezt egy férfi írta volna, most olvadoznál a gyönyörűségtől, de én egy nő vagyok, és így már teljesen más a helyzet.
Szeretnék hozzámenni, szeretnék a felesége lenni, gyűrűvel az ujjamon sétálgatni, a nevét viselni, de ő egyszerűen jelét sem adja, hogy meg akarna kérni.
Nőként persze kombináltam az elején: nem is szeret annyira, nem is velem tervez, sosem akar házasodni. Aztán visszaidéztem a korábbi, ezt a témát érintő beszélgetéseinket, és teljesen egyértelmű, hogy engem akar, és a házasság intézménye sem rémíti meg.
Ha ő nem lép, én miért ne léphetnék helyette? A barátnőim szerint ezzel egy az egyben kiherélném, hiszen ez a férfi dolga, egy nő nem kérheti, hogy vegyék feleségül. Oké, ezt tudom, de mégse értem. Most nem a feminista nő beszél belőlem, csak egy szerelmes ember, aki szeretné a lehető legnyomatékosabban kimutatni, hogy mennyire komolyan is gondolja a másikkal az életét.
Én hallottam már olyan házaspárokról, ahol a nő adott jegygyűrűt. Vajon ez csak azoknál a pároknál működik, akiknél a nő viseli a nadrágot? Nálunk nem ez a helyzet. Én határozott vagyok ugyan, de nem keverjük a dolgokat, ő a férfi ez egyértelmű.
Attól tartok, annyira erős a késztetésem a férjkérésre, hogyha most ő térdelne le elém egy gyűrűvel, lehet, nem is örülnék. Ez talán már kissé betegesen hangzik.
Össze vagyok zavarodva, de csak a célig vezető út nem tiszta, a cél, azaz a házasság vele teljesen biztos. Szóval itt állok, hogy szeretném megkérni a szerelmem kezét, de félek, hogy ezzel akkor is ártanék a kapcsolatunknak, ha igent mondana. Szóval egyelőre nem lépek, de nem tudom, meddig bírom még."
Nyitókép: shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
