Amire minden nő rájön egy idő után: egy férfit sem lehet megváltoztatni

Bizonyára ismerős számodra az, hogy egy párkapcsolat nem mindig habostorta, sőt, olykor rengeteg áldozattal és kompromisszummal jár. Előfordul, hogy különbözően látjátok a világot, és míg egy dolog a párodnak teljesen belefér az ideológiájába, addig nálad biztosan kicsapja a biztosítékot. Ideig-óráig képes vagy tűrni, aztán robban a bomba és házisárkánnyá változva minden indulatod elszabadul.

Nőként talán nem is azt várjuk, hogy a másik kiforduljon önmagából és az ellenkezőjét mondja vagy tegye annak, amit valójában gondol, csak azt, hogy meghallgasson minket. Arra vágyunk, hogy azt érezzük: nem a falnak beszélünk.

Mondok egy példát: erősen frusztrált, egyben szorongást okozott bennem az, amikor azt vettem észre, hogy a párom meztelen nők oldalait nézi és követi a közösségi médiában. Nem akartam emiatt összeveszni vele, viszont szerettem volna jelezni, hogy engem ez zavar, így úgy döntöttem, hogy feltárom előtte az érzéseimet. Úgy tűnt, megértette, mi bánt engem, néhány hónap múlva azonban ugyanabban a helyzetben találtam magamat. Hiába esett ez nekem rosszul és éreztem tőle magamat kevésnek, ez cseppet sem érdekelte őt.

Egy másik alkalommal számos apró, „kegyes hazugságon" kaptam rajta a partneremet. Ő nem érezte magát rosszul ezek miatt, sőt, én voltam a hibás, amiért felhoztam ezeket egy beszélgetés alkalmával. Úgy tudta mozgatni a szálakat, hogy végül én éreztem magamat pocsékul. Az első alkalom után jobban figyeltem arra, mit mond, kivel és hol volt, s felhívtam arra a figyelmét, hogy olykor a saját hazugságaiba is képes belegabalyodni.

Nemhogy a férfiakat, de senkit sem lehet megváltoztatni. Az örökölt és hozott családi mintázatok, a jellemünk és az értékrendünk mind hatnak ránk. Ha valaki nem csupán banális cselekedetben vét hibát, hanem erkölcsi jellegű kérdésekben, akkor el kell fogadni azt, hogy nem fog változni. Óriási a különbség aközött, hogy valaki rendszeresen nem kapcsolja le a villanyt és aközött, hogy valaki folyamatosan hazudik. Az előbbibe könnyebben beletörődünk, de az utóbbiban nincs bocsánat.

Azért, mert a mi értékrendünkben valami kiemelten fontos, amiatt nem fog megváltozni a másik fél. Ha mégis kompromisszum szükséges a mindennapokhoz, a változáshoz számtalan beszélgetést kell megejteni. Ha csak egyszer szólunk egy minket frusztráló helyzetért, abból gyökeres változás sosem lesz.

Nyitókép: Shutterstock