Csak azt kérem karácsonyra, hogy végre találjon rám a nagybetűs szerelem

Ahogy az ember idősödik, úgy változnak a vágyai és az igényei. Míg gyerekkoromban leginkább egy új Barbie baba tett boldoggá, később pedig egy divatos cipő, ma már leginkább azokra az érzésekre és élményekre vágyok, amiket még nem élhettem át vagy régen volt részem bennük. És itt most nem arra gondolok, hogy szeretném megmászni a Kilimandzsárót, vagy szeretnék cápák között merülni – bár ezek is a bakancslistámon vannak –, hanem arra, hogy szeretném megélni az önfeledt szerelmet és végre nem egyedül, a szüleimmel ünnepelni a karácsonyt. Ahogy Mariah Carey is megénekelte: „Csak egy dolgot kérek karácsonyra, téged".

Természetesen volt már olyan az életemben, hogy a karácsony idején párkapcsolatban éltem. De nekem ez mindig családi ünnep volt. Ha volt is párom, a szentestét mindig a családommal töltöttem. Az egyetlen kivétel az volt, amikor Új-Zélandon éltem és több ezer kilométerre voltam a szeretteimtől. Bár akkor épp volt párkapcsolatom, az exem gyűlölte a karácsonyt, én pedig zokogva hívtam fel a szüleimet, hogy mennyire hiányoznak. Akkor még apu is sírva fakadt, pedig nem sokszor láttam előtte könnyeket a szemében. Megfogadtam, hogy soha többé nem lesz ilyen, s ezt az ígéretemet be is tartottam, de ahogy egyre öregszem, már nem arra vágyom, hogy csak a szüleim és a szűk családom körében ünnepeljek.

Az utóbbi években ugyanis a család kissé szétszakadt és párom sem volt, így nagyon magányosnak éreztem magam az ünnepek alatt. Már tavaly is csak az az egy kívánságom volt, hogy szeretném megtalálni a páromat és ez idén sem változott. Nem kellenek drága ajándékok, csak arra vágyok, hogy a nagybetűs igazi átöleljen, kézenfogva elmenjünk közösen fát vásárolni, amit aztán karácsonyi dalokat hallgatva együtt díszítünk fel. De az is jó, ha ő beállítja a fát és én díszítem, sőt, még egy ünnepi lakomát is szívesen összedobok, pedig alapjáraton nem vagyok egy konyhatündér.

Nagyon vágyom arra, hogy legyen végre saját családom, akikkel megélhetem azt a szeretetteljes és meghitt karácsonyt, amire mindig is vágytam. Látom magamat a lelki szemeim előtt, ahogy sürgök-forgok, sütök-főzök, végre nincs stressz, szorongás, veszekedés. Este aztán összebújunk a párommal a fa mellett, megnézzük Kevint vagy az Igazából szerelem című filmet, sokat nevetünk és szerelmesen megbeszéljük, hogy ez eddig a legszebb karácsony. A következő aztán még varázslatosabb lesz, amikor már hárman leszünk...és ilyenkor lóg bele a kezem a bilibe, hisz alig pár hét van karácsonyig és én továbbra is itt vagyok egyedül.

Folyamatosan azon gondolkozom, hogyan teremtsem meg szingliként a tökéletes karácsonyt magamnak és hogyan koncentráljak az ünnep szépségeire a hiány helyett. Úgyhogy felvásároltam egy csomó karácsonyi díszt, vettem egy csilli-villi adventi díszt, talán ha díszbe öltöztetem a lakást, díszbe öltözik a szívem is. Vettem egy kozmetikai adventi naptárt is, így minden reggel egy kis meglepetéssel indul a napom.

Nehéz megélni, hogy évek óta vágyok valamire, de még mindig nem kaptam meg. Ugyanakkor sok mindenért hálás lehetek az életemben és igyekszem most erre koncentrálni. Bízva abban, hogy a Jézuska megkapja a neki címzett levelemet és lassan megérkezik a nagybetűs szerelem is az életembe.

Nyitókép: Shutterstock