Soha nem felejtem el a bolond lányt, aki már 13 évesen az ujja köré csavarta a pasikat

Emlékszem, egyszer egy téli szürkülettől homályos délutánon a nagyforgalmú kereszteződésnél ment át az úton, miközben vadul cikáztak körötte az autók. Mindenfelől dudaszó és sűrű káromkodás kísérte, de őt ez sem érdekelte. Más világban élt, más dimenzióban mozgott. Mintha biztosra lett volna abban, hogy nem érheti baj. Nagyon korán felfigyeltek rá az iskolában, mert különleges énekhangjával már akkor kitűnt az évfolyamtársaitól. Eszes volt, de öntörvényű, az órákon is csak arra készült, amiről azt gondolta, az az ő útja.

Amikor nyolcadikba lépett, egy téli síeléssel összekötött osztálykirándulásra ment, ahol vérvörösszínű rúzst használt a vakító fehér hóban sikláshoz. Míg a többiek gyerekként húzták a sícipőt az öltözőben, ő minden mozdulatában nőként viselkedett. Naná, hogy a fiatal tanárbácsinak hamar megakadt rajta a szeme. Később, miután a többiek egymással voltak elfoglalva a hüttéknél, ő csábos nézésével hozta zavarba a tanár urat. Volt is kalamajka, miután az esti szaunázásnál a sarokban elcsattant egy csók.

Nem volt folytatás, nem is akarta, hogy legyen, inkább csak a vadászösztön és a trófeagyűjtés végett történt mindez. Ahogy később is, amikor sorra a foglalt pasikra vetette ki a hálóját. Ahogy ő mondta, leckéztette őket, tesztelte, meddig mennek el. Hiába volt nős, vagy a testvérének a kiszemeltje az illető, addig nem nyugodott, míg valahogy magáénak nem tudhatta a dicsőséget.

Több férfi sírta könnyesre a szemét miatta akkoriban, mint bármelyik romantikus regényben. Hiába írták vastagon a nyolcvanas éveket a naptárban, főhősnőnk, - aki korántsem volt még felnőttszámba vehető - sorra hódította meg a harmincas urakat. Amikor becsengetett hozzájuk a postás, szinte kéjesen és azzal a speciális csücsörítésével vette el a lábáról egy pillanat alatt az öregedő bajszos bácsit.

Aztán összejött egy idősebb fiúval, volt köztük hét év is talán. Úgy tűnt szerelmes lett, és közösen nekikezdtek valami vállalkozásnak. A fiú szorgalmas volt és szerény. Messziről jött, ezt hozta magával. A lánynak eleinte nagyon imponált a tettrekész és némileg tervezhető élet, együtt dolgoztak, együtt éjszakáztak, együtt aludtak. Hamar belejött a női dolgokba, lassan lelkületileg is utolérte testének érettségét. Legalábbis akkor úgy tűnt...

Aztán amikor kezdtek megszokottá válni a mindennapok s' a munka egyre több lett, ahogy a hajnali kelések és a késő éjszakai fekvések is, a tanulás már annál nehezebben ment. Otthagyta az iskolát, és mivel a családjában sem volt rózsás a helyzet, albérletbe költöztek a dolgos legénykével. Igen ám, de ahogy nőtt, nődögélt a bolond lány, egyre szebb lett.

Csontos arcát, derékig érő szőke haja keretezte, és a csücsörítésbe is egyre jobban beletanult. A munkás élet már nem volt annyira kedvére való, ám a másik világból érkező diplomás ember annál inkább. Egyre több kacsintgatás kifelé, egyre több pikáns levélváltás és máris egy új otthonba találta magát, egy új ágyban. Egy jó ideig flottul ment minden. Hamar az új baráti társaság kedvence lett és az újdonsült herceg is ellátta minden földi jóval a leánykát. Még a szülőknek is be lett mutatva, akiket szintén rögtön levett a lábukról. Amikor haza-hazalátogatott szüleihez, inkább csak egy villámebédre, egy " látszat pofavizitre" érkezett, de valahogy érkezésével mindig nagy port kavart.

Az a fajta lány volt, akiről mindenki tudta, hogy fura, kissé bolondos, mégis a közelében akartak lenni. Nagy forma volt, az már egyszer biztos. A diplomás mellett viszont ciki lett volna bizonyítvány nélkül maradnia, így nagy nehezen estin megszerezte amit kellett, és így már ő is elmondhatta, hogy éretté vált. Legalábbis papíron.

Volt egy szitu, amikor kissé kiverte a biztosítékot egy bizonyos ügyben. Találkozót beszélt meg egy pasival, aki szívesen fotózta volna őt, mert hát eléggé fotogén volt a csajszi. Egyszer csak ott termett a helyszínen és utasította a fotóst, hogy 20 perc alatt végeznie kell vele, mert őt bizony máshol is várják. Elcsattant néhány kocka, tekergett jobbra, balra, vagy 30 pózt lenyomott, és ahogy jött, úgy el is tűnt szőkesége.

Már épp készülődött haza a fáradt fotográfus, amikor megjelent a bolond lány, hogy akkor ő itt van és kezdődhet a képes kaland. De hát már megtörtént, lőttem párat és elviharoztál, mert dolgod volt. – szólt meghökkenve a fotós. - Normális vagy? Én csak most érkeztem, biztos valaki a nevemben idejött és becsapott mindkettőnket. - így a bolond lány. Hogy lehettem volna én, amikor órákig készülődtem, sminkeltem és kerestem a legszexisebb ruháimat? Vérig sértődve fennhangon kiabálva távozott és még távolabbról is lehetett hallani, ahogy istenezik és szőke haja csak úgy súrolja fekete bőrdzsekije derekát.

Később, amikor több ízben kérdőre vonták ezzel a helyzettel kapcsolatosan, mindig azt mondta, tuti valami szellem volt, aki helyette ment el a fotózásra, mert ő bizony taxiban ült a kérdéses időpontban. Évek múlva egy rendezvényen találkoztam ugyanezzel a fotóssal, és szóba került az a különös eset a bolond lánnyal meg a fotózással, váltig állította, hogy egy ugyanolyan lánnyal fotózott órákkal előtte, aki ugyanabban a ruhában volt és ugyanazon a hangon szólalt meg. A fotókon is ő volt.

Létezik, hogy párhuzamos idősíkon történt volna minden? Létezik, hogy egy szellemmel lett volna dolga, vagy időhajlításról volt szó? Sosem derült ki. A fotós azóta is értetlenül áll a dolog előtt. A bolond lány meg ki tudja... Valahol rója az utakat. És, hogy egy diplomással, vagy egy munkáslegénnyel teszi mindezt? Csak a jóég tudhatja.

Nyitókép: Shutterstock