Úgy akarlak szeretni, mintha nem lenne holnap

Ha belegondolok, hány évet pazaroltam el arra, hogy sajnáltam magamat az engem ért sérelmekért és csalódásokért. Folyamatosan a múltat kutattam, miért alakult így az életem, hogyan befolyásolta a gyerekkorom a magánéletemet. Hibáztattam mindent és mindenkit azért, mert még mindig egyedül élek. Gondolatban szétcincáltam az előző kapcsolataimat, többször megrágtam őket, vajon mit rontottam el, miért alakult így, mit tanultam ezekből. Persze nem volt feltétlenül elvesztegetett idő, hisz rengeteget tanultam magamról és ezáltal sokat fejlődtem, ugyanakkor egy dolgot felejtettem el: gondtalanul élvezni az életet.

Ha éppen nem a múlt miatt rágódtam, akkor általában a jövő miatt aggódtam. Mi lesz, ha ez már soha nem fog változni és örökké egyedül maradok? Mi lesz, ha nem lehet saját gyerekem és életem végig sajnálni fogom, hogy nem élhettem meg az anyaságot? Mi lesz, ha az összes barátnőm megházasodik, gyerekeket szül és nekem már nem leszel kivel nyaralni, mozizni, lelkizni? Sokszor a jövőm miatti félelmeim teljesen lebénítottak, rettegtem a „mi lesz, ha" kezdetű kérdésektől.

Amikor megismertelek, minden megváltozott. A személyedben egy olyan ember érkezett az életembe, akivel teljes minden. Soha nem éreztem még ilyet. Talán túl csöpögősen hangzik, ha azt írom, megtaláltam a másik felemet, de ezt érzem az első pillanattól fogva. Olvasol a gondolataimban, befejezed a mondataimat, értesz engem, még akkor is, amikor még én sem értem saját magamat. Veled minden sokkal jobb, mint azt valaha el tudtam képzelni és minden természetesebb, mint azt valaha bárkivel megéltem.

Élvezem, ahogy rám nézel és játékosan megsimogatod az arcom, majd egy lágy csókot lehelsz ajkaimra. Minden érintésed maga a gyönyör, amikor csak lehet, hozzád bújok, hogy egész testemmel érezzelek. Annyira hiányzott ez, annyira elszoktam az öleléstől, hogy most nem tudok betelni veled. Legszívesebben egész nap csak érintenélek, csókolgatnálak és minden pillanatban elmondanám, mennyire szeretlek.

Melletted végre önmagam lehetek, nem kell magam megjátszani, sőt nem is szabad, mert rögtön észreveszed. Itt nincs már helye a taktikának és a játszmáknak, neked végre ki merem mondani, amit érzek, hisz tudom, te ugyanezt érzed irántam. Amikor megtalálod az igazit, akkor nem kérdés, hogy bízhatsz-e benne. Már nem félek, hogy eltűnsz, nem félek, hogy elveszítelek, nem félek semmitől. Csak szeretném kiélvezni minden egyes együtt töltött percünket, örülni a napsütésnek és az esőnek is, sírni, ha fáj valami és nevetni gondtalanul. Végre megélem azt, milyen, amikor a félelmet felváltja a szeretet, a bizalmatlanságot a bizalom és az állandó bizonytalanságot a bizonyosság.

Melletted már nem kell a múlton agonizálnom és nem félek a jövőtől sem. Sőt, igyekszem minden másodpercben jelen lenni, hogy minden pillanatot kiélvezhessek veled. Minden nap éreztetni akarom veled, hogy mennyire hálás vagyok azért, mert az életembe csöppentél. Megfogadtam, hogy úgy foglak szeretni, mintha nem lenne holnap, csak a most létezik, csak te és én.

Kezdőkép: Shutterstock