Begyógyítottad a sebeimet, én pedig beleszerettem magamba általad

Amikor az ember régóta egyedül van és amúgy is sok csalódás érte már az életben, akkor nehéz elképzelnie, hogy egyszer ez valaha másképp lesz. Én szentül meg voltam róla győződve, hogy ez már örökké így marad, láttam magamat besavanyodott vénlányként, aki már örökké a macskájával kel és fekszik. Amikor az utcán sétáltam, már nem is néztem rá senkire, nem hittem abban, hogy még valaha vonzónak fog találni egy férfi. Szégyelltem magam azért, mert nem kellek senkinek, hogy bár évek óta próbálok ismerkedni, próbálkozásaim rendszerint kudarcba fulladtak. Sokszor bántottam magamat emiatt, lassan már a nullához közelített az önbizalmam és az önbecsülésem.

Egyik nap épp munkából sétáltam hazafelé, amikor leszólítottál az utcán. Engem! Kikerekedett szemmel néztem rád, ahogy éppen arról beszéltél, hogy megláttál és elragadónak találtál. Nagyon tetszett neked a stílusom, a lágy nőies kisugárzásom és úgy érezted, muszáj idejönnöd hozzám. Hitetlenkedve hallgattalak, hisz én akkor is úgy érzem, hogy borzalmasan nézek ki, fáradt vagyok, gyűrött az arcom és amúgy is minden vagyok, csak nem nőies.

Te viszont hajthatatlan voltál és nagyon határozott, pontosan tudtad, mit akarsz és ebben az esetben ez én voltam. Telefonszámot cseréltünk, megígérted, hogy jelentkezel és kiülünk egy teraszra, ha szebb lesz az idő. Aznap mosolyogva értem haza, mintha kicsit kinyílt volna a világ. Régen történt velem ilyen, hogy belecsöppen az életembe egy férfi a semmiből, aki ráadásul még kedves és jóképű is. Az üzenetedre sem kellett sokáig várnom, este már írtál is, minél előbb látni akartál.

Olyan voltál nekem, mint amikor a hosszú tél után beköszönt a tavasz az ember életébe. Virágot hoztál és minden egyes alkalommal megdicsértél, milyen csinos vagyok. Amikor már közel kerültünk egymáshoz, folyamatosan fogtad a kezem, vagy megsimogattad az arcom, azt mondtad, nem tudod megállni, hogy ne érj hozzám. Hihetetlenül jókat beszélgettünk, néha éjszakákon át. Befejeztük egymás mondatait és én úgy éreztem, hosszú idő után végre megtaláltam a társamat a személyedben.

Elkezdtem önmagamra is másképp tekinteni. Amikor belenéztem a tükörbe, már nem egy savanyú, csalódott nőt láttam, aki haragszik az egész világra és állandóan sajnálja magát, hanem egy mosolygós, szexi nőt, akire öröm volt ránézni. A változást mások is észrevették, egyre többen megfordultak utánam az utcán, a munkatársaim is megjegyezték, hogy nagyon megváltoztam. Holott nem változott semmi, csak végre elhittem, hogy szeretetreméltó vagyok. Begyógyítottad a sebeimet, én pedig beleszerettem magamba általad.

Felfedeztem, hogy nagyon jókat lehet velem nevetni, egészen kalandvágyó és spontán is lettem melletted. Kiléptem a komfortzónámból és egy teljesen új arcomat ismertem meg. Imádtam, ahogy rám nézel, ahogy rajongtál értem. Tetszett a tükör, amit mutattál. Egyszer aztán belém hasított, hogy ez az énem valójában mindig ott volt, csak a nagy önsajnálatban észre sem vettem. Egyszerűbb volt panaszkodni, mint levenni az álarcokat és újra szeretni, másokat és magamat. Akkor megfogadtam, hogy bárhogy is alakul a kapcsolatunk és az életem, sosem hagyom újra, hogy a nagybetűs nő elvesszen bennem.

Kezdőkép: Shutterstock