Miért engedi el magát a nő a párkapcsolatban, és mi köze van ehhez a férfiaknak?

Tény, hogy a jelenség nem kizárólag a nőket érinti, de úgy vettem észre, társadalmunk a férfiak elkényelmesedésével még mindig legalább egy fokkal engedékenyebb, mint amikor egy nőről van szó.

Vizsgáljuk meg, hogy a szóban forgó igénytelenség valóban, minden esetben akkora problémát jelent-e.

Rengeteg vicces poszttal és mémmel találkozunk az interneten a témában. Biztos mindenki látott már ilyet. "Ez az izmos, fitt pár akár mi is lehetnénk, de mi sajnos túlságosan szeretjük a pizzát." Akkor ez most hogy is van? Tehetünk különbséget pozitív és negatív elkényelmesedés között?

Mindig vékony voltam. Egy stresszesebb időszak után pedig mindig még vékonyabb lettem. Volt, hogy egy párkapcsolatból 48 kilóval jöttem ki, ami a 168 centis magasságomhoz akárhogy is nézzük, kevés. Hozzáteszem, a testtömeg indexem szerint mindig az alultáplált csoportba tartoztam, de amúgy ez sosem zavart.

Később, még mindig a 48 kilómmal beléptem egy új párkapcsolatba. Egy év alatt több mint 8 kilót híztam. Akkor én most elengedtem magam?

Azt gondolom, ha egy párkapcsolat egészséges alapokon nyugszik, valamennyire megváltoznak a prioritások. A közös főzésekkel, az egyre gyakoribbá váló közös éjszakákkal, vagy bármilyen közös programmal az a tökéletes kép, amit az első néhány randevú alatt igyekszünk fenntartani, egyszercsak megszűnik. Cserébe megjelenik az, amit én általában "boldog pocaknak" nevezek. A boldog pocak az a súlygyarapodás, ami akkor jelenik meg, ha az embernek végre nem kell szét stresszelnie magát azon, hogy csak akkor szerethető, ha minden elvárásnak megfelel, hanem elfogadják úgy, ahogy van. Nem az igénytelenség jele, hanem ellenkezőleg, a "megérkezésé".

Mondjuk ez attól is függ, mi a célunk a párunkkal. Ha elsősorban a külsejéért imádjuk, tényleg kiábrándító lehet akár az is, ha egy kirándulásra tűsarkú helyett túracipőben jelenik meg, smink nélkül. Ebben az esetben felmerül a kérdés, kiben és hol van a hiba.

Egyszer egy beszélgetés kapcsán előkerült egy történet egy házaspárról. Arról szólt, hogy a férfi, aki valamiért tele volt önbizalomhiánnyal és komplexusokkal feleségül vett egy gyönyörű nőt. Ahogy teltek az évek, a nő először elvesztette a ragyogását, kiveszett a tekintetéből az a tűz, ami addig az egyik fő vonzereje volt. A férfi sosem figyelt oda igazán a saját külsejére, nem tartotta magát sem szépnek, sem férfiasnak. Idővel, szépen lassan a nővel is elhitette, hogy nem szép és nem nőies. Ez valahol érthető. Ha az ember úgy érzi, hogy a társa sokkal jobb nála, és retteg, hogy elveszíti, könnyen eshet abba a hibába, hogy megpróbálja társát a saját, elképzelt tükörképére formálni. Ma már rá se lehet ismerni az egykor gyönyörű nőre. Természetesen a férj volt az első, aki számon kérte rajta, hogy mi ez az átverés, hiszen ő nem ezt a nőt vette feleségül. Akkor az volt történet lényege, hogy kár volt ennek a férfinak elvenni egy ilyen csodát, és elpusztítani.

Úgy gondolom, minden két emberen múlik. Ha a nővel (vagy férfival) nem érezteti a párja minden egyes nap, mennyire szereti és mennyire csodálatosnak tartja, akkor az az ember idővel el fog hervadni. A napi rutinok, a munka, akár a gyerekek be tudják darálni az embert. A fontossági sorrendek is megváltoznak idővel. Tudjátok, a virágok is csak addig szépek, ameddig gondoskodnak azokról.

Ha pedig megtörténik a szóban forgó elkényelmesedés, ha a nő már nem érzi magát nőnek, és a férfi nem érzi magát férfinak, az valószínűleg nem a párjának lesz a legrosszabb, hanem magának az érintettnek. Ilyenkor nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy elmegyünk sörözni a haverokkal, és elsírjuk minden bánatunkat, hogy "bezzeg az asszony régen olyan szép volt", hanem igenis bele kell állni, segíteni kell neki és támogatni. Hiszen nem úgy van az, hogy "amíg a halál el nem választ, vagy el nem hízol".

A párkapcsolaton belüli elkényelmesedésnek sok indoka lehet. Például megeshet azért, mert az egyik fél életében történik egy olyan tragédia, amivel nem tud dűlőre jutni. Előfordul, hogy az időhiány az oka, de az is lehet, hogy az egyik fél komplexusai húzzák le a másikat. Ahogy a kialakulásához, úgy a megoldásához is két ember kell. Ha pedig megjelenik az a bizonyos pocak, inkább ünnepeljük, hogy szerelmünk kicsit kikerekedett a boldogságtól. Ha zavaró tényezővé válik, bármikor lehet egy új, közös program a kockahas visszaszerzése.

Nyitókép: Shutterstock