"Tiszteld apádat és anyádat!" - ez az első olyan parancsolat, amelyet gyermekként a fejünkbe vertek. Ám én azt gondolom, hogy a tisztelet az élet elengedhetetlen része - ami mindenkinek ugyanúgy jár, nem csak a közvetlen környezetünknek. De mit is jelent önmagában ez a szó? Előzékenységet? Igen! Lealacsonyodást? Semmiképp!
Lehet, hogy most felháborodsz a soraimon, hiszen úgy érzed, te igenis tisztelsz mindenkit: átadod az ülőhelyed az időseknek, udvariasan megköszönöd a visszajárót a boltban, és nem derogál bocsánatot kérni, ha rálépsz valaki lábára. Hiszen tudod, hogy aki nem tartja be ezeket a szabályokat, azt könnyen bunkónak nézhetik.
De vajon hogy viselkedsz olyan helyzetekben, amikor "nem kötelező" a tisztelet? Akkor is jól bánsz másokkal, ha nincs következménye?
Vegyünk egy példát: társkeresők. Fiatal, csinos nőként naponta több levelet is kapsz, de úgy érzed, nincs kapacitásod mindenkinek visszaírni - vagy egyszerűen csak nincs kedved bajlódni a kellemetlen helyzetekkel, és tudatni a másikkal, hogy nem az eseted. Helyette inkább törlöd az illetőt egy gombnyomással. Következmények nélkül. És ez a lényeg: KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL.
Ugyanis mi, emberek, gyarló módon csak azoktól a dolgoktól félünk igazán, amelyek negatív következményekkel járnak. "Ki nekem ez az ember? Na és, ha nem írok vissza neki, összedől a világ?"
Nyilván nem... Csak azt gondold át, hogy fordított esetben neked jólesne-e pár kedves szó? Például: "Ne haragudj, nem téged kereslek, de köszönöm, hogy írtál." Ennyi az egész, mégis, legalább megadtad neki a tiszteletet.
Vagy nézzük egy család esetét: előfordult már veled, hogy kérdés nélkül megetted az utolsó falatot a másik elől? Történt olyan, hogy nem volt kedved vacsora után elmosogatni, ezért ott hagytál mindent a párodnak? Vagy ne adj' isten, ő megcsinálta a házi munkát, te pedig nem vigyáztál a rendre?
Apróságok ezek, de valójában mégsem - ugyanis együttélés szintjén ezek (is) a tisztelet jelei. Hazai pályán gyakran előfordul, hogy könnyelműen elengedjük magunkat, mert a család úgyis elfogadó(bb) velünk. Így viszont pont azoknak nem adjuk meg a tiszteletet, akik a legfontosabbak számunkra.
Nem tiszteljük egymást a munkahelyen sem. Megtesszük, amit - látszólag - "megkövetel a haza", de vajon hányszor sumákolsz el dolgokat, sózol rá másra némi plusz melót, vagy hányszor jelentesz beteget indokolatlanul?
Nem arról van szó, hogy sosem lehet hibázni, de számomra fontos, hogy becsülettel végezzem a munkámat, és tekintettel legyek a kollégáimra is. Hiszen az inkorrekt viselkedéssel másoknak okoznék kellemetlenséget. És ez az, amivel sajnos kevesen számolunk.
Elfelejteni az igazi értékeket az életünkben: TISZTELETLENSÉG.
Ne a következményektől félj, hiszen nem mindig láthatod őket. Azért tiszteld embertársaidat, mert te is elvárod, hogy hasonlóképpen bánjanak veled. Ennyi az indok, nem több. Ja, és az sem hátrány, ha tükörbe tudsz nézni! ;)
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.