A kontroll és az irányítás minden párkapcsolatban jelen van, de különbség van a saját akaratunkból történő változás és a másik személy megváltoztatása között. Mennyire várható el a változás a másik fél részéről? Elvárhatjuk-e egyáltalán a párunktól, hogy a kedvünkért változzon?
Egy kapcsolat elején minden szép és jó, kellemesen elmerülünk az egymás iránt táplált érzésekben. Az első időszak egy idealizált periódus, amikor a legjobb oldalunkat próbáljuk megmutatni a másiknak, és igyekszünk mindenben a másik kedvére tenni. Idővel azonban az elvakult rajongásunk szirupos álmaiba becsordogálnak a szürke hétköznapok, amelyek van, hogy törést okoznak, hiszen a rózsaszín felhők hirtelen eltűnnek, és helyette a valóság szürke köpenyt húz.
A konfliktusoktól sem szabad megijedni, hiszen azok által is közelebb kerülünk a párunkhoz, és a kezdeti összecsiszolódás a közös hang megtalálását jelenti. Egy-egy konfliktus pedig már csak azért sem árthat, hiszen így mutatkozik meg, hogy tudunk-e illeszkedni egymáshoz, vagy sem. Vajon mikor érezzük azt, hogy bennünket az égiek is egymásnak teremtettek? Ha minden úgy történik, ahogy a párunk akarja, vagy akkor, ha mindketten képesek vagyunk a kompromisszumra?
Ha olyan férfi mellett horgonyozol le, akivel megvan a kezdeti összhang, akkor nem kell, hogy változtass rajta. Attól, hogy a párunk nem feltétlenül felel meg minden óhajunknak, attól még lehet egy ideális társunk. Lehet változtatni a rossz szokásainkon, de egy alapszemélyiség megváltoztatásának kierőszakolása rosszat sejtet.
Ha példátul a párunk inkább éjjeli bagoly, akkor nem várhatjuk el tőle, hogy holnaptól keljen hajnalban a kedvünkért. Ha ő inkább csendes visszahúzódó, akkor ez sem fog módosulni egyik napról a másikra. Sőt valószínűleg nem is fog megváltozni. Ezek olyan dolgok, amiket először talán meg sem látunk a rózsaszín ködtől, de az alapvető személyiségjegyeken nehéz változtatni, sőt a kor előrehaladtával szinte lehetetlen.
Emlékszem, mikor egymásra találtunk a volt párommal, külföldön találkoztunk először, így már ez is egy plusz izgalommal töltötte el a találkákat, hiszen egyikünk sem volt hazai terepen. Az elején úgy tűnt, mintha egy időre kibújtunk volna a saját bőrünkből. Természetesen ez nem tartott örökké, és mikor már a hely sem hozott annyi izgalmat az életünkbe, jött a fekete leves. Kiderült, hogy teljesen más személyiségünk van, holott nagyon jól kijöttünk egymással, mégsem tudtam azzal mihez kezdeni, hogy ő sokkal impulzívabb, mint én. Az elején én is az voltam, mert minden újdonságként hatott rám, de egy idő után lenyugodtam és visszabújtam a csigaházamba, a párom viszont ugyanolyan nyüzsgő maradt, és állandóan mehetnékje volt. Ezek aztán konfliktusokat szültek köztünk, és mivel én nem akartam vele tartani az ismeretlenbe, így ez a kapcsolat végét jelentette. Ettől függetlenül viszont barátok maradtunk, de társakként nem tudtunk együttműködni.
A tanulság, amit ebből levontam, hogy senki nem lesz olyan, mint amilyennek őt elképzeltük, és soha senkit nem változtathatunk meg, legfeljebb, ha a másik fél hajlandó változni egy icipicit a kedvünkért.
Nyitókép: Shutterstock
Te mennyire vagy hajlandó változni a párod kedvéért?
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
