Érezni akarom, hogy még mindig fontos vagyok neked!

Fájdalmas a felismerés, hogy van valami döbbenetes hasonlóság sok kapcsolat és aközött, mikor a gyerekünknek veszünk valami új, vágyott játékot. Az új játék izgalmas, érdekes, kitüntetett figyelmet kap, sokszor még külön polcot is. Aztán telnek a napok, hetek, a törődés, a puszik, az ölelések száma eleinte csak csökken, aztán szinte teljes egészében megszűnik. És már csak azt veszed észre, hogy az a baba kacatként hever a többi lom között.

A varázs, ami körülvette, szinte teljesen megkopott, ugyanolyan üres tekintetű, élettelen tárgy lett, mint a többi. Ha a kölyöknek néha eszébe is jut, kiveszi a játéktárolóból, leemeli a polcról, pár órára vagy napra leporolja - amikor és ahogyan azt ő úgy akarja -, de aztán megy vissza a "helyére". Addigra azonban az értéke már csak valami jelentéktelen kínai bóvliéval vetekszik...

Aztán a "baba" dönt. Dönthet úgy, hogy belenyugszik az életébe, és mint számtalan sorstársa, elücsörög egyedül, minduntalan arra várva, hogy a gazdája olykor magához ölelje. Miközben talán eszébe jutnak az emlékek, az öröm és a hála, ami akkor járta át a szívét, amikor megkapta. De a "baba" dönthet úgy is, hogy nem lesz kiszolgáltatott, útra kel, és keres másik gazdát. Hiszen tudja azt, hogy vannak olyan emberek, akik szívesen járnak bolhapiacra, és ami másoknak értéktelen vacak, az nekik igazi kincs, azt ők nagy becsben tartják... Amire az elődjük nem volt képes...

Kétségtelen, hogy egy párkapcsolat kőkemény kompromisszumokból áll, amit nyíltan vagy titokban, de általában az erősebb fél irányít. Ez nagyrészt a férfi - ámbár vannak fordított felállások is. Számos nő bebizonyította már, hogy ha a szükség úgy hozza, kiválóan meg tud állni egyedül is a saját lábán, ezért igen naiv és gyermeteg gondolat sok férfi részéről, hogy nélkülük megáll az élet.

Pedig az ember nem olyan, mint egy tárgy, amit ha egyszer megszereztél, akkor utána egész életedben birtokolhatod. Bizony folyamatosan tenni kell a kapcsolatért. Kell, hogy kihúzd magad, és azt mondd: Büszke vagyok rád, azért, mert...! Ha szomorú vagyok, aggódom, vagy dühöngök, kell az ölelésed, hogy tudjam, velem vagy, és nem kell a világ terhét egyedül cipelnem! Kell a csendes érintés, de kell a hangos szó is!

Hogy kimondd: szeretsz, és nélkülem éppúgy nem tudod elképzelni az életed, ahogy én sem nélküled. Kell, hogy tudd: azért vagyok veled, mert bízom benned, de ha ezzel visszaélsz, képes vagyok továbblépni, hiszen még mindig az az erős nő vagyok, akit magadnak választottál. Csak éppen nem használom az erőm, de attól még megvan...

Én tudom, hogy neked nem kell bóvli... Hát ne árazz le, hanem emeld az értékem úgy, hogy más számára "megvásárolhatatlan" legyek!

Nyitókép: Shutterstock