Szerelem ide vagy oda, ha belekötsz a macskámba, véged!

Nem csoda - még nagyon fiatalok voltunk, és úgy viselkedtünk, mint a gyerek, ha nem az van az ajándékzacsiban, mint amire számít. Én például macskamániás vagyok. Amikor összeköltözünk, szóltam, hogy jön a mirci is, aki a szemem fénye. Persze, hogy rosszulesett, amikor nekiállt cukkolni, hogy odaadja egy kutyának, vagy megsüti.

Hiszen valójában ez lenne a lényeg: hogy ne bántsuk egymást feleslegesen, ne vitázzunk, ha az a vita nem visz előre. Egyrészt azt vallom, nincs tökéletes kapcsolat - és személy szerint nem is vágyom rá. Nem az a célom, hogy sose vesszünk össze (ez vicces, mert amúgy utálok veszekedni). Ha van értelme a vitának, és előrébb viszi a kapcsolatunkat, akkor rendben van.

Eleinte a macskás konfliktusoknak is megvolt a helyük, meg annak, ami arról szólt: ne gúnyoljon ki a spirituális nézeteim miatt, ne nevesse ki, amiben én hiszek. Ezeknek köszönhetően alakult ki köztünk a kölcsönös tisztelet és megértés, tehát volt értelmük. Vezettek valahová.

Vannak azonban veszekedések, amiknek abszolút nincs értelmük. Korábban például a hirtelen halál kerülgetett attól, hogy időről időre szelektív a hallása. Képtelen volt megjegyezni, ha arra kértem, hogy este hozzon egy csomag mogyorót. Nem hozott. Vagy hogy úgy igyon tejet, hogy maradjon három kortynyi a kávémba reggelre.

Nem azt mondom, hogy az a megoldás, hogy mindent ráhagysz a másikra, de érdemes türelmet gyakorolni, és nem kell mindent véresen komolyan venni sem. Jó, ha az ember néha megtalálja a humorát az ilyen helyzetekben. Mint én olyankor, amikor előszeretettel "éget le" mások előtt az utcán. Nincs is kellemesebb, mint amikor idegenek füle hallatára hangoztatja, mi volt tegnap éjjel, vagy mi lesz ma. Vagy azon élcelődik, hogy ki van kopva hátul a nadrágom. Ma már gond nélkül kinevetem, és legyintek rá, ha valamit elfelejtett, vagy viccelődős kedvében van: "Jól van, szívem, te már csak ilyen vagy."

Azok viszont vérforraló stiklik voltak, amikor a barátai, kollégái előtt keménykedett. Rendreutasított, eljátszotta, hogy ő hordja a nadrágot, vagy megpróbált nevetség tárgyává tenni. Ezek rosszulestek, és a tehetetlen dühtől néha belefojtottam volna egy kanál vízbe. Olykor olyan messzire ment, hogy a könnyek majd' kimarták a szememet. Nagyon sok fejmosás kellett, hogy megértse, ezek nem vicces dolgok. Fájnak.

Mindig mondom, hogy nyaljon sót, és hogy egy igazi majom. Olyankor úgy tekintek rá, mint egy rossz, csintalan gyerekre, aki majd kinövi a hülyeségét. Mert látom, hogy ez így megy nálunk. Fejlődik, csak lassan. Meg aztán az évek alatt megismertük egymást: már tudjuk, hogyan működünk, és mihez mennyi időre van szükségünk.

Bölcsebb, megértőbb, elfogadóbb lettem, akárcsak ő. Tudom, hogy én sem vagyok néha könnyű eset, ezért hálás vagyok a felém tanúsított türelméért, ahogy ő is az enyémért. Ettől pedig fejlődik a kapcsolatunk.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock