Tinder: Meg kéne szólalni, mert a hallgatásból sosem lesz kapcsolat!

A társkeresőkön töltött idő alatt a legtöbbször azon húzom fel magam, hogy a pasik nagy százalékban nem kérdeznek rólam semmit. Felteszik a „Hogy vagy, milyen volt a napod?" jolly joker kérdést, én válaszolok, és igyekszem valami nem sablonosat visszakérdezni. A másik aztán lelkesen ír magáról, de rólam többet nem kérdez. Persze ez nem csak a pasikra jellemző. Egy férfi ismerősöm panaszkodott ugyanerről a nőkkel kapcsolatban. Ő végül kiírta a bemutatkozása alá, hogy „Kérdezz!!!". Mondanom sem kell, nem túl nagy eredménnyel.

A kedvencem az volt, amikor egy srác pár szóval válaszolt a kérdéseimre, ő nem kérdezett rólam semmit, majd megjegyezte, hogy milyen unalmasak a beszélgetések a Tinderen. Itt azért erősen elgondolkodtam azon, hogy az emberek tényleg ennyire nem látják magukat reálisan? Olyan is előfordult, hogy addig tartott a levelezés, amíg én kérdeztem. Aztán úgy döntöttem, kipróbálom, hogy mi történik, ha nem kérdezek többet. Meghalt a beszélgetés.

Sokan felteszik a kérdést, miért van ennyi szingli férfi és nő manapság, és miért nem találnak egymásra? Talán mert valójában senkit nem érdekel a másik.

Persze azt is elvárja, hogy a másik begyógyítsa azonnal a sebeit és kárpótolja minden csalódásért, ami eddig érte. Mert persze elvárások azok vannak, nem is kevés, és ha valamiben nem felelsz meg, akkor sajnos hamar faképnél hagynak. Ugyanis egymás hibáit azonnal észrevesszük, és azt, hogy miben nem felel meg a másik a fejünkben lévő képnek.

Komfortzónán belül ismerkedünk, nyomkodjuk a Tindert az ágyban, a WC-n, TV nézés közben és epekedve várjuk az Igazit, aki lehet, hogy már rég ott van a szemünk előtt, de észre sem vesszük. Mint például az a srác, akinek kb 1 óra múlva válaszoltam, miután rám írt. Elkezdtünk beszélgetni, de nagyon kelletlenül válaszolgatott. Végül rákérdeztem, mégis minek írt rám, ha ennyire flegma. Közölte velem, hogy akkor épp ráért, de azóta elkezdett nézni egy filmet a Netflixen...

Szóval várjuk a Nagy Ő-t, de csak akkor jöjjön, ha nekünk épp alkalmas, na meg persze, ha megfelel minden kritériumnak. Viszont ehhez kellene beszélgetni is, emberek! A kémia nem jön át a képernyőn keresztül és a vonzó külső sem minden.

Persze az is baj, hogy nem tudunk kommunikálni, és nem tudjuk, mit kérdezzünk a másiktól. De az egyik randipartnerem például azt mondta, hogy ő nem szereti, ha faggatják, ő azt szereti, ha van flow egy beszélgetésben. A flow-t persze én is szeretem, viszont ha kutyatenyésztésről és autóversenyzésről beszélgetünk, akkor nagyon keveset tudunk meg a másikról. Főleg, ha ez engem nem érdekel és én szóhoz se jutok a randi alatt.

Van mit javítani a kommunikáción, az biztos. De lehet, hogy először azon kellene javítani, hogy veszünk egy nagy levegőt, és elkezdünk időt és figyelmet szánni a másikra. Próbáljuk felébreszteni a bennünk lévő kíváncsiságot, vajon ki lehet ő, mik az álmai, miért sírt utoljára és mi teszi igazán boldoggá? Vajon szeret-e sétálni az esőben, jár-e tüntetésre, teát vagy kávét iszik-e, mi a szenvedélye? Vajon van-e bennünk közös, vajon van-e közös jövőnk?

Ha nem rakod bele magad a beszélgetésbe, ne várj nagy csodát. Viszont ha valóban szeretnél ismerkedni, tiszteld meg azzal a másikat, hogy legalább a látszatát megteremted annak, hogy érdekel, ki is ő valójában.

Nyitókép: Shutterstock