Jakupcsek Gabriella: Ne írd le magad, csak, mert elmúltál 40!

Egy olyan ember tollából, aki több évtizedes pályafutása során annyi történettel találkozott, mint sokan egész életük során sem. Szó van benne önismeretről, újrakezdésről, tudatos gondolkodásról, rosszul berögzült társadalmi hatásokról és az öregedésről is.

- De vajon mi az a határ, ameddig még nem csinál hülyét magából az ember, és mi az a pont, amikor már nem tiszteljük az öregedés természetes jelenségét?

- "Szembesülni kéne azzal, hogy múlik az idő. Ezt mindannyian másképp értelmezzük. Van, aki feladja magát az idővel való harc során, de olyanok is vannak, akik képesek egyszerre megújulni és megőrizni saját magukat. Fontos azonban leszögezni, hogy a korral való küzdelem csak az elmúlt 10 évben jelent meg. Korábban egy nőt már leírtak, ha 20-30 vagy maximum 40 évesen még nem volt gyereke. Gyakorlatilag 15-20 év alatt lezavartatták a nőkkel az életüket, mert ez volt a tradíció. És ennek a lenyomatát még most is viseli a társadalom. Innen szemlélve egyáltalán nem meglepő, hogy a nők most úgymond meg vannak bolondulva - hiszen csak mostanában nyílt arra lehetőségük, hogy kompenzálják az eddigieket.

Kitolódott a gyerekvállalás ideje, elkezdtünk komolyan foglalkozni az egészségünkkel (étrend, mozgás stb.), és még csomó minden más bekerült a köztudatba, ami 10-15 évvel ezelőttig nem volt téma. És hát nyilván, sokan átesnek a ló túloldalára, de ebben óriási szerepe van a társadalomnak. Ha egy társadalom azt üzeni, hogy nőként neked nincs helyed döntéshozó körökben, nincs helyed itt meg ott, akkor könnyen támadhat olyan érzésed, hogy neked valahol máshol lehet a helyed. De vajon hol az a máshol? Ezt kéne megkeresni. Ám mivel nincs a nők előtt jó példa arra vonatkozóan, hogy mit kezdjen az élete további részével, így sokan azt sem tudják, hogyan kell szépen megöregedni."

- Azt írja, annak idején Önnek óriási mentőöv volt, hogy relatív későn vállalt még egy gyereket. Egyrészt miért jelentett ez mentőövet, másrészt mit gondol, mi a teendő akkor, amikor már ezt a kártyát nem lehet előhúzni többször?

- "Nem mindenkinek adatik meg, hogy 46 évesen újból gyereket vállalhasson. És nem is tudom mindenkinek ajánlani, mert nem mindenki alkalmas arra, hogy sok gyereke legyen. Persze sokan vannak, akik alkalmasak a nagycsaládos életre - de azért nem mindenki. Ezt a kártyát az ember azért húzza elő, mert ő úgy dönt, hogy a következő 40 évben egy tökéletesen más életformát szeretne élni, mint a saját korosztályában lévő nők. Én például szembemegyek a saját korosztályommal, mert nem azt az életet élem, mint az 50 feletti nők, hanem azt, amit a 30 felettiek. Rohanok az iskolába, pakolom az uzsonnát hajnali 5-kor, megyek a fogadóórára stb.

Aki nem akarja vagy nem tudja előhúzni ezt a kártyát, annak meg kell állni, venni egy nagy levegőt és összerakni a saját következő 20 évét. Mert azért az nincs rendben, hogy az életünk első felére óriási figyelmet fordítunk, a következő felét pedig elengedjük. Tehát maradjunk annyiban, hogy 40 évesen még ugyanannyi van hátra, mint amennyi eltelt. Ehhez képest a következő 40-ről nem szól semmi. Pedig sokan addigra érik el azt határt, hogy le tudjanak tenni valamit az asztalra mondjuk, a szakmájukban. De mire eljöhetne a megbecsülés ideje, addigra már nem becsülik meg őket. Kellenének példaértékű, tiszteletre méltó nők, akiket látunk ahhoz, hogy ez változzon."

- Milyen volt nagyon fiatalon az anyaság, és milyen most?

- "Régen sokkal nagyobb szociális támogatás volt. A gyerekeim egy sokkal problémamentesebb, de 'fekete-fehér' rendszerben nőttek fel. Nem volt annyi lehetőség, nem kellett folyton döntéseket hozni. 30 évvel ezelőtt, amikor a fiaim születtek, nem a pénz döntötte el, hogy egy gyerek milyen körülmények között fog felnőni, sokkal inkább a kulturális háttéren múlt. Akkoriban arra kellett nevelni egy gyereket, hogy értékrendjében kiváljon a többiek közül, hogy tudja: nem kell belesimulni a többségi közösségbe.

Mostanában pedig arról van szó, hogy el kell választani a búzát az ocsútól, ami önmagában is nehéz dolog. Illetve minden azon múlik, hogy meg tudod-e teremteni a gyerekednek azokat az anyagi feltételeket, amikre szüksége van. Ezzel kapcsolatban 100 millió olyan kérdés merül fel, amiben lehet jó és rossz döntéseket hozni. És nem tudod előre, mi lesz majd a végeredmény. Ám a legnagyobb baj az, hogy közel sincs annyi idő a gyerekekre, mint régen. Csak látszat idők vannak. Hurcolják magukkal a kicsiket, de nincsenek velük jelen a pillanatban."

- Ebben nagy szerepe van az internet, a közösségi média térhódításának. Hogyan védekezhetünk ez ellen - akár gyerek, akár felnőtt szemszögből?

- "A kilencvenes években születettek életében már megjelent az internet, úgy nagyjából a középiskola környékén, de nem volt benne a mindennapjaikban pici koruktól kezdve. Ez óriási idő azokhoz képest, akik már ebbe születnek bele. Az én nagyobbik fiam például simán kikapcsolja a telefonját, mikor a gyerekével foglalkozik. Amitől egyébként időnként dührohamot kapok, hiszen nem tudom elérni, de igaza van. Mert ő akkor mások számára nem elérhető, és szerintem ez fantasztikus dolog. Ezzel ő egy szabályt alkotott például velem szemben is, és ezt a szabályt én ugyanúgy meghozom a kislányommal szemben.

Fontos minél hamarabb megtanítani egy gyereknek, hogy teremtsen magának privát szférát, valódi kikapcsolódást. Fontos, hogy priorizálja az élete alkotóelemeit, hogy jelen legyen a pillanatokban. De ezt nemcsak a gyereknek, hanem a felnőtteknek is el kell sajátítaniuk. Sok olyat látni, hogy az illető leül velem szemben mondjuk, interjúra, vagy leül valakivel ebédelni, és nemhogy nem kapcsolja ki a telefont, hanem kiteszi maga mellé az asztalra - és párhuzamosan több emberrel is beszél. Régen, mikor a cowboyok megérkeztek, lecsatolták a fegyvereiket. És ezt nem megtenni óriási tisztelenség."

- Végül pedig jöjjön a magazinunk fő kérdése, melyre oly sokan keresik a választ: mit akar a nő?

- "Szerintem megbecsülést. De hozzáteszem, szerintem a férfi is ezt akarja."

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Origo