A gyerek pimasz, a főzés veszélyes, az élet szép - Üdv a karanténból!

Az elmúlt néhány hétben, mikor kicsit sokkot kaptunk a járvány miatt, próbáltam pozitív dolgokban gondolkodni. De rá kellett jöjjek, hogy az igyekezet nem mindig elég... (Vigyázat, humor következik!)

Mert próbáltam például örülni annak, hogy milyen szépen süt a nap. De mások a 20 fokos napsütésben kiülnek a teraszra és kezükbe vesznek egy pohár italt. Élvezik, hogy nem kell a gyerekért menni az iskolába, csak elnyújtóznak a tavaszi napsütésben és lazulnak. Én ehelyett melegítőben izzadok a napon, és igyekszem minél hamarabb befejezni a teregetést, hogy utána még felássam azt a kis részt a kert sarkában, ahová virágokat terveztem. Csak előtte még kiszedem a gazt, és a bokrot is megnyesem.

A végén meg úgy nézek ki, mint egy harci sebesült. Mert a kezem összeszurkálta a bokor tüskéje, egy faág majdnem kiszúrta a szemem, kiegyenesedni pedig nem tudok, mert a derekam majd' leszakad a sok ásástól.

Aztán pozitívan éltem meg azt is, hogy végre sokkal több "minőségi" idő jut a kamasz gyerekemre. Persze nem épp arra gondoltam, hogy tanulhatok vele, meg nevelhetem non-stop... Mert az itthon töltött napi 24 órában igencsak arcul csaptak az eddig tökéletesnek hitt nevelésem hiányosságai. Rá kellett döbbenjek, hogy nincs itthon egy "darab" olyan gyerekem sem, aki nem kifordítva dobja le a ruháit a szennyes mellé.

Aki evés után elpakol és elmosogat. Aki nem dobálja szét a tankönyveit, élvezve a digitális oktatás szabadságát a négy fal közt. Nincs olyan gyerekem, aki elővesz valamit és azonnal visszarakja a helyére, aki megtalálja a szemetest a szeméttel. Aki nem hagyja szét a poharát, amiből ivott, a telefontöltőt és igazából mindent IS! És olyan sincs, aki nem szemtelen.

Forrás: Shutterstock

Pozitívan akartam felfogni, hogy végre van idő megtanulni tisztességesen sütni-főzni. Ez volt a nagy álmom. Felhalmozni a lisztet, a cukrot, az élesztőt, úgy, hogy életemben nem sütöttem még élesztős kenyeret, kalácsot, kiflit, zsemlét. Egyszóval semmit. És hogy őszinte legyek, főzni sem annyira szeretek. De most tanulhatok. Minek is? A fogyókúrámhoz? Mert ahhoz elég lenne a saláta. Ja, a családnak főzök. A kamasz gyereknek, aki válogatós, és a páromnak, aki kritikus.

Úgyhogy mostanra az első idők magasztos pozitív gondolatait felváltották a hétköznapi pozitív pillanatok. És azt hiszem, ez így sokkal jobb. Már nem abban gondolkodom, hogy végre van időm kitakarítani az egész lakást. Átrendezni a nappalit, megcsinálni az évek óta halogatott dolgaimat, lélekbúvárkodni a gyerekemben, megmenteni a Földet, az emberiséget, a világot...

Egyszerűen csak örülök, ha a gyerek noszogatás nélkül leveszi a pizsamáját és felöltözik. Örülök, ha én is leveszem a pizsamám, annak meg még inkább, ha nem melegítőt veszek fel helyette. Örülök, ha eljutok egy boltba, és még kapok is, amit szeretnék. Mert általában én is mindig azt szeretném, amit az emberek többsége, az meg legtöbbször pont hiánycikk. Annak is örülök, ha kibírom, hogy nem lógok többet a közösségi oldalakon, mint amennyi még normális. Főleg annak örülök, ha emiatt nem rakom át a porszívózást másnapra, mert közben rám sötétedik.

Tegnap is örültem, hogy sikerült nem levágni az ujjam, mikor paradicsomot szeleteltem - csak egy kis darabot vágtam ki belőle, és a vérzés is hamar elállt. Másnapra. Örülök annak is, mikor tudok segíteni a lányomnak dolgozatot írni, annak persze nem annyira, ha csak hármast kapok rá. De nagyon örülök, ha beszélhetek telefonon a nővéremmel, örülök, ha kibírom, hogy ne egyek a frissen sült, ropogós héjú házi kenyérből. Örülök, ha van olyan nap, hogy nem kell főznöm, és próbálok indokokat kitalálni, hogy sütnöm se kelljen, ha már megúsztam a főzést.

Örülök minden napnak, világmegváltó gondolatok nélkül. Kivéve, amikor nem bírok éjszaka aludni, és reggel úgy kelek, hogy az első élőlényt, aki az utamba kerül, kettéharapom - legyen az egy szúnyog vagy a gyerek. Olyankor nem örülök.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek