Az önkéntes karantén óta átértékeltem az életem!

Most meg simogatom, és mikor már elég újszerűnek látom, a többi mellé teszem, mondván, jó lesz ez még. A járványhelyzet hozadéka ez is. Mióta magamra zártam/zártuk az ajtót, sok mindenről mást gondolok, mint előtte.

Az újrahasznosítás is új értelmet nyert. Eddig menőség volt konzervdobozokból ceruzatartót vagy virágkaspót alkotni, esetleg régi pólókból táskát. Elmókáztunk a gyerekekkel egy-egy kupakkép készítésével vagy szemétrobottal. Most meg nem találok itthon szappantartót, és örülök, hogy a margarinos doboz pont jó lesz erre.

Az utóbbi pár napban - miután kimostam minden szennyesünket és feltornyoztam a kanapén - arra is rádöbbentem, milyen rengeteg ruhám van. Önként vállalt karanténunk ideje alatt a pizsama, a melegítő és a felkapok valamit hármas közt csapongok. Így aztán nemhogy az alkalmi ruhák, de még a farmer-póló mennyisége is kibuggyan a szekrényemből, szembesítve azzal, hogy milyen szörnyen sok felesleges holmit vásároltam össze az elmúlt években. Arra hivatkozva, hogy nincs egy göncöm sem.

Ellenben áldom az eszem, hogy a tavalyi műanyagmentes júliusban lecseréltem az eldobható dolgaimat tartós környezetbarátra. Például a szívószálakat fém szívószálakra, de van itthon víztisztító kancsóm, textil szatyrom dögivel (amiket talán még az unokáim is használni fognak), mosódióm meg fémkulacsom. Minden felértékelődött, ami nem egyszer használatos, gagyi, hanem tartós és szupererős minőség.

Sokszor eszembe jut a nagymamám. Otthon készítette a levestésztát, horgolta a terítőt. Bekészített, elrakott, befőzött, megjavított, megsütött, nevelgetett, megtermelt - amit csak lehetett. Nem vette meg. Gondolt a holnapra. Mostanában én is sokat gondolok rá...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock