A koronavírusnak "hála", sokkal több időt kell otthon töltenünk, mint azelőtt. De ha már így alakult, nézzük a jó oldalát! Ahelyett, hogy csendesen pityeregnénk egy sarokban, vagy megtanulnánk kővé dermedni a kanapén, hasznosan is eltölthetjük az időnket. Sőt, megkockáztatom: akár kellemesen is. És hogy mi a túrót csináljunk ezzel a rengeteg idővel?
Kézenfekvő, hogy olvassunk, vagy nézzünk filmeket és sorozatokat orrvérzésig - de egy idő után jojózni kezd az ember szeme. Igen, ezeket is kipróbáltam: fél nap sorozatnézés, fél nap filmnézés. Meg aztán van az a pont, amikor hat évad, azaz kábé nyolc órányi sorozat megnézését követően az ember azt érzi: még egy rész, és elhányja magát.
De tök jó, hirtelen van időm azokra a könyvekre, amiket már vagy egy éve el akarok olvasni. Elővehetem azt az istenverte "A szolgálólány meséjét" - ha már mindenki annyira dicséri. Nagyon kulturált leszek, mire véget ér a karantén. Hiszen ezt sem szabad elfelejteni: egyszer véget ér.
Ám ezeknél sokkal nagyobb terveim is voltak: mindig is szerettem volna megtanulni, hogyan kell flamencót táncolni. A YouTube-on pedig tengernyi videót találtam, amiből egy magamfajta utánzási nehézségekkel küzdőnek is sikerül megtanulnia az alaplépéseket. Szóval, egyik nap felkaptam a fekete körömcipellőmet, benyomtam a legalapabb videót, és topogni kezdtem. Ütemesen, flancosan. Mikor sikerült egy komplett lépéssorozatot összetennem, úgy örültem, mint majom a farkának.
A szomszéd valószínűleg kevésbé örült neki, pláne azok után, hogy rájöttem: mindig is szerettem volna az ír sztepptáncot is kipróbálni. Nagyjából este hatig eltopogtam az alattam lakóknak pár táncot, utána inkább kerestem valami mást. Hastánc! Végre van időm felfrissíteni a tudásomat. Az ilyen finomságok amúgy is jól jönnek a hálószobában, mert az ír szteppel aligha fogom előcsalni a fenevadat a férjemből. Na, de a hastánccal!
Levezetésnek pedig jöhetett egy kis tai-chi. Újabban, mielőtt befejezem a napot, lassú Bruce Lee-s mozdulatokat teszek: felébresztem a chi-met, és érzem, hogy árad bennem az erő. Lazán megbirkózok a karanténnal: jöhet a vírus, elbánok vele, mert a chi velem van!
Közben elkezdtem felfrissíteni a japán nyelvtudomásomat is - azt a keveset. A YouTube ezen a téren is tökéletesen kiszolgálja az igényeimet. Legközelebb, mikor a férjem hazajön a munkából, már azzal fogadhatom: Ohayou! Ogenki desu ka? (Szia. Hogy vagy?)
Végre több időm van arra, hogy kicsit nyúzzam őt is. Persze a szex is remek program, de az sem rossz, ha tudunk egyebet is csinálni. Például társasozni. És újra felfedeztük azt a régi jó gyerekkori játékot is, amivel mind játszottunk: az ország-várost. És ő még nem tudja, de a szabadnapján elkezdünk salsázni is.
Komolyan, nem is értem az embereket! Nem kell falnak menni egy kis házi karanténtól. Annyi mindent csinálunk, illetve csinálok az utóbbi időkben, hogy szempillantás alatt eltelnek a napok. Teljesen be vannak táblázva a heteim. Lehet, nem is fogok ráérni az online rokon és barát randikra. Szerintem mire mindent megtanulok, már csak arra fogok felocsúdni, hogy rég véget ért a karantén.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.