Egy másik nő lettem, aki már nem fél tőled!

Már csak a gyengeségedet látom, mert az erőd elillant. Nem mutattál újat, ugyanazokat a mondatokat ismételgetted, és ez unalmas lett. Ami pedig ismerőssé válik, az már nem kelt rémületet bennem.

Volt, amikor győzelemre álltál, mert sikerült megfélemlítened, most mégis úgy tűnik: én nyerek. Mert kitartottam. Bár sokszor a földre estem, de felálltam, folytattam széllel, viharral dacolva, túléltem a sivár lelked, a bántó személyiséged vad megnyilvánulásait. Mindent, mert rendíthetetlenül hittem - még a legkeményebb percekben is -, hogy nem győzhetsz le.

Mert ha meg is pihenek, nem adom fel, hanem erőt gyűjtök, miközben te nem teszel mást, mint a régi lemezt járatod rongyosra. Kedvesen felhívsz, és már a második mondatnál kegyetlenül belém rúgsz, mert ha nem azt a választ kapod, amit vártál, megváltozol. Ám már ezt is ismerem - túl sokszor suttogtad a fülembe fenyegetően, vagy kiáltottad világgá eget rengetően.

Pontosan ismerem a következő lépésedet, mert a magad után hagyott nyomok mindig ugyanolyanok. Évekig tartott, míg rájöttem, hogy hiába teszek bármit, te semmiben sem vagy hajlandó változtatni. Már ez sem érdekel, mert nem találsz többé fogást rajtam, hiába hordasz magaddal ezer tövist, mérgezőket, kegyetlenül sebzőket. Ez vagy te, és ezzé váltam én. Egy másik nő lettem, akit a harc és a küzdelem megtanított az életben maradásra.

Arra, hogy nem adhatom fel, nem lehetek gyenge, de az érzéseim továbbra is fontosak. Na, persze nem neked, mert te sosem tudtál értékelni, csak elfogadni, elvárni, elvenni. Nem érdekelt semmi, amit a szívemből kaptál, csak az, amihez nagyon ragaszkodtam. A személyiségem ezer apró darabja, amiktől egyedi vagyok - ezt próbáltad elvenni tőlem.

Forrás: Shutterstock

Valami örökre elszakadt, de te még görcsösen markolod a kezedben kapcsolatunk láncát, amitől én már régen megszabadultam. Mert boldog akarok lenni, többé sohasem szenvedni, csak örülni a holnapnak és élvezni a lehetőségeket. Hiába vettél el tőlem mindent, én apránként visszaszerzem. Nincs hatalmad felettem, és pontosan érzed, hogy az időd, amit uralkodóként az életemben töltöttél, lejárt.

Eddig tartott, és nem tovább. A tekintetemet előre szegezem, nem nézek vissza, és az emlékek között sem keresgélek, mert tudom, hogy rég volt olyan pillanat, amikor még nem fájt a lelkem. Amikor a hitemet még beléd, és nem magamba fektettem...

A múltnak vége, a jövőt pedig külön tervezem. Többé már nem leszünk együtt. Kimondtam, hogy hamarabb gyógyulhassak. Nem érdekel, mit fogsz még tenni azért, hogy az elválás minél fájdalmasabb legyen számomra, mert már nem érdekel a fenyegetőzésed, sem a szúrós tekinteted. Ismerlek, jobban, mint hinnéd - talán annál is jobban, mint szeretnéd!

Te viszont nem tudod, hogy a kegyetlen évek milyenné tettek, okozhatok még számodra meglepetéseket! Soha ne feledd: egyedül sokkal erősebb vagyok, mint amilyen veled valaha is voltam!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?