A rengeteg telefonálás és a levelek segítettek valamit, de nem pótolhattak téged. Hálás vagyok minden látogatásodért és együtt töltött nyaralásért - de nagyon sokszor kellett volna, hogy itt legyél. Sokkal többször...
Nem panaszkodni akarok. Nem szeretném a szemedre hányni, hogy hol voltál, miért nem maradtál velem, vagy miért nem vittél magaddal. Ma már, felnőttként, teljesen megértelek téged. Így volt mindenkinek a legjobb.
Bár minden követ megmozgattál annak érdekében, hogy ne érezzem túlságosan a hiányodat, mégis azt mondom: egy gyerek élete úgy teljes, ha mindkét szülője mellette van. Úgy lett volna kerek a világ, ha itt vagy velem. Nagyon sokszor hiányzott az atyai erő, vagy épp a motiváció, amiket leveleken és telefonbeszélgetéseken keresztül képtelen voltál megadni, még ha próbáltad is.
Emlékszem, hányszor volt, hogy az iskolában csúfoltak a bőrszínem vagy az erős karszőrzetem miatt a fiúk. Hónapokon át szemétkedtek velem, és én nem tudtam, hogyan védjem meg magam. De amikor egyszer hazalátogattál, és bejöttél az iskolába, mindegyikük beszart! Onnantól kezdve nem zaklattak. Nem mondom, hogy mindig neked kellett volna elrendezni a gondjaimat - az is elég lett volna, ha megmondod, mit tegyek. Vagy ha megölelhetlek, mikor épp bántanak...
Hiszen jól tudod, hogy a kettőnk kapcsolata milyen szoros. Több vagy nekem, mint édesapa, a barátom és a lelki társam vagy. De jó lett volna, ha 12 évesen nem az alkoholhoz nyúlok bánatomban, amiért a borzalmas anyám nevel, és nem te. Jó lett volna, ha 13 évesen lebeszélsz róla, hogy magányomban lefeküdjek az első pasimmal. Azt hiszem, csak azért tettem, hogy ne legyek egyedül. Ne érezzem úgy, hogy engem mindenki elhagy, aki fontos nekem.
Képes voltam totál züllött életet élni három teljes évig, hogy menőnek, lazának mutatkozzam, és ezért szeressenek és elfogadjanak. Jó lett volna, ha ott vagy, kiszúrod ezeket és észhez térítesz. Bár talán ha ott vagy... nem is fajulnak idáig a dolgok.
Sokszor éreztem, milyen jó lenne, ha megvédenél az anyai szigortól. Ha kiálltál volna értem, találkozhattam volna a barátaimmal, és részt vehettem volna azokon a programokon, ahol mindenki ott volt. Ha meggyőzöd anyát, hogy hadd menjek el, nem éreztem volna magamat annyira lekorlátozva - és talán épp ezért nem léptem volna át olyan durván a korlátokat...
Na, és amikor szakítottak velem és összetörték a szívemet... Elhiszed, hogy legszívesebben hozzád rohantam volna, hogy neked sírjam el a bánatomat? Jó lett volna leckét kapni a fiúkról és jobban megérteni őket.
Még az is hiányzott, hogy jobban motiválj a mindennapokban. Mennyire más lett volna, ha leülsz velem tanulni, ha a mindennapokban is tudsz biztatni arra, hogy vegyem komolyan az iskolát! Igaz, bár vargabetűkkel, de végül mégiscsak elértem a célom. Olyasmivel foglalkozom, amit szeretek, de talán ennél is többre vittem volna, ha itt vagy.
Ne értsd félre, nem a felelősséget hárítom rád, nem a saját lustaságomat akarom kimagyarázni. Csak azt mondom, hogy a gyerekek képlékenyek és befolyásolhatóak. Te minden tőled telhetőt megtettél a távolból, de biztos vagyok benne: másképp alakult volna az életem, ha a közelemben maradsz.
Persze még így is a mai napig egy bölcs mágus vagy a szememben. Lehet, hogy csak kis szeleteket kaptam belőled, de mindig jó tanácsokkal láttál el. Nem hibáztatlak: amit tudtál, megtettél. Én pedig hálás vagyok neked. Köszi, apu.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.