Tudta, hogy az ötéves véresen komolyan gondolja, amit mond. Nem lepődött meg, hiszen a közelmúltban számtalan jel utalt rá, hogy az összeköltözés nem lesz könnyű menet - mégis, inkább a 13 évestől számított ellenállásra. Azt hitte, a kicsit nagyjából megnyerték maguknak a közös programokkal, az ajándékokkal, a nyaralással. Ha ő jól fogadja a hírt, talán a kiskamasz is megenyhül - ebben bízott. Most viszont úgy tűnt, az egész terve bedőlt Béci reakciójával.
- Apa ezentúl is meglátogat téged, ahogy eddig. Csabával viszont jókat lehet kirándulni, azt is szereted, ugye? Ha ideköltözik, még több szuper helyre elmehetünk.
- Nem! - kiáltotta a gyerek, olyan hangosan, hogy megfagyott benne a vér a döbbenettől. - Nem akarok új apukát! Nem akarom, hogy itt lakjon! Utálni fogom, és téged is utállak, ha idehozod! Nem fekhet senki más az ágyadban apa helyére, mert ő a férjed!
- Ez butaság. A nővéredtől hallasz ilyeneket?
- Igen. Moncsi is utálja Csabát. Azt mondta, hogy mártsam a vécébe a fogkeféjét, ha ideköltözik.
- Moncsi csak viccelt. Apa pedig már nem a férjem, a múltkor elmagyaráztam. Tudod, van, hogy a felnőtteknek tovább kell lépnie, és ez...
- Ha idehozod, elszökök itthonról. Komolyan! - szakította félbe a magyarázatát tinilánya dacos hangja.
Ijedten hátrafordult. Nagyszerű, úgy látszik, Moncsi korábban jött haza a suliból. Pedig vele külön akart beszélni, négyszemközt, hiszen már félig nagylány...
- Szerintem halasszuk máskorra a témát - állt fel az ágyról, és megpróbált higgadt maradni. - Menjünk fagyizni! Mit szólsz hozzá, törpe?
Kifelé indult a szobából, azt remélve, talán megússza a balhét, de a bakancsos, piros rúzzsal kimázolt tini az útját állta. "Ez az eltúlzott smink és a ruhája..." - gondolta gyötrődve, miközben bűntudatosan szemlélte az idegességtől szinte remegő lányt. Moncsi a válás előtt normálisan öltözködött, csak utána váltott ilyen szélsőséges stílusra. Nyilván azért, mert megviselték a történtek...
- Attól, hogy Béci kicsi, még neki is joga van tudni az igazat - zúdult rá a felháborodott szóáradat. - Csak a magad nevében dönthetsz, helyettünk nem, és mi nem akarjuk, hogy másik férfit hozz a házba, érted?! Ha magányos vagy, miért nem békülsz ki apával?!
- Sajnálom. Ő és én már nem fogunk kibékülni, ezerszer megmondtam. Kérlek, uralkodj magadon, ne az öcséd előtt...
- Nem! Gyűlölöm Csabát, és sosem fogom elfogadni! Ha ideköltözik, én lelépek. Inkább leszek egy narkós csöves az aluljáróban, mint megtűrjem a házban! Önző vagy, tudod?! Egy anyának nem így kéne viselkednie! Miért nem tudsz úgy élni, mint a nagyi?! Ő is egyedül nevelt fel téged, miután papa meghalt, mégis kibírta pasizás nélkül. Neked meg fontosabb a gyerekeidnél egy f...
- Moncsi!!! Elhallgass!
A higgadtsága elszállt. Félrelökte a kiabáló kamaszt, felkapta a táskáját az előszobafalról, és kiviharzott a lakásból, mielőtt még olyat mond, amit örökre megbán. Képtelen volt elhinni, hogy tényleg ez történik. Szereti a gyerekeit, ez nem kérdés, de 35 évesen mondjon le a szerelemről, csak mert ők nem akarnak új apukát?! Vagy költözzön össze Csabával, és nyilvánítsa háborús övezetté az otthonát? Mindkét verzió pokoli, egyszerűen nincs jó választás...
A közeli parkig futott, ott leült. A tanácstalanság szinte megőrjítette. Órákig gyötrődött, míg végül rájött: hiába halogatja a döntést, semmi sem változik. Végül elővette a telefonját, felhívta Csabát, mindent elmesélt, majd szakított. Azóta már sok idő telt el, de még mindig nem biztos abban, hogy jól döntött - pánikbeteg lett, sokat kiabál a gyerekeivel, és esténként nedvesre sírja a párnáját.
Renáta történetét Greta May jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.