Egyre több a magányos negyvenes-ötvenes ember a világban, és nem azért, mert megözvegyültek. Sietve igyekvő világunkban könnyebben mondjuk ki - ha már nem szolgál jól minket egy kapcsolat vagy egy házasság -, hogy vége.
Sietünk a bíróságra, kiváltjuk a (régi-új) függetlenségünket, arra gondolva: majd lesz valaki, aki betölti a keletkező űrt, miután kiélveztük a szingli lét minden rapid örömét. Aztán keresni kezdünk, de azt sem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. Mi alapján válasszunk? Mi alapján választanak a mai negyvenes-ötvenesek? Más igények szerint keresnek, mint fiatal szívvel?
A fiatalabb korosztály még érzelmek alapján választ, nem gondolva a jövőre, hiszen az még olyan távoli. Ám mi a helyzet azokkal, akiknél már a "B oldal pörög"? Nekik már jóval "kevesebb van vissza", mint a harmincasoknak, és az érzelmek mellett más szempontokra is figyelniük kell. Bár ha az ember a szívében fiatal, akkor nem számít a kor, a test mégis öregszik - hiába tartjuk karban, nem kerülhetők el a problémák.
Mennyire fontos ötvenen túl, hogy - a nyilvánvaló érzelmeken és vonzalmon kívül - életfogytig tartó párkapcsolatot keressünk? Hiszen az idő megy, a betegségek pedig jönnek. Vajon bízhatunk abban, hogy akit kiválasztunk, akkor is ott lesz mellettünk, ha problémák merülnek fel? Most rózsaszín ködben úszunk - de fogja majd a kezünket, ha elesettek leszünk? Elég elkötelezett felénk?
Mondhatod, hogy ez nem korfüggő, hiszen a kérdés bármelyik életszakaszban felmerül. Ám azt gondolom, hogy ennek a fontossága egy bizonyos kor után megnőhet.
Megfordul-e ez a mai középkorú férfiak és nők fejében, akik most fennen hirdetik, hogy a negyven az új harminc? Mert nagyon nem mindegy, milyen igényeket pakolunk bele a mérlegbe... Természetesen elsősorban vonzalom és érzelmek alapján kell választanunk, mert anélkül semmit nem ér az egész.
Ám emberileg is meg kell ütnie a másiknak a mércét, hogy ne töltsön el minket félelemmel a gondolat: mi lesz, ha elmúlt a ragyogás, felszállt a rózsaszín köd, és csak az olykor problémás hétköznapok maradnak? Akkor is szétbonthatatlan szövetségnek kell lennie köztünk azzal, akivel életünk derekán összekötöttük az életünket.
Felszínes és gyors lett a világ, és mi, ötvenesek is loholunk, próbáljuk felvenni a ritmust: azonnal oldódó örömöket hajszolunk, nagyobbra fújjuk az egónkat. Előtérbe került énünk hisztérikájának hangja elnyom minden figyelmeztető jelet, amelyeket pedig jó lenne észrevenni.
Természetesen az elsődleges szempont mindig is a szerelem kell, hogy legyen, amelynek vágya örök, kortól függetlenül. Mégis ötvenen túl még inkább figyelnünk kell arra, hogy ne csak a szívünkkel, az eszünkkel is biztosak legyünk benne: jól választottunk.
A különböző életkorokban a szerelem is más lesz...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
