Sietünk a bíróságra, kiváltjuk a (régi-új) függetlenségünket, arra gondolva: majd lesz valaki, aki betölti a keletkező űrt, miután kiélveztük a szingli lét minden rapid örömét. Aztán keresni kezdünk, de azt sem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. Mi alapján válasszunk? Mi alapján választanak a mai negyvenes-ötvenesek? Más igények szerint keresnek, mint fiatal szívvel?
A fiatalabb korosztály még érzelmek alapján választ, nem gondolva a jövőre, hiszen az még olyan távoli. Ám mi a helyzet azokkal, akiknél már a "B oldal pörög"? Nekik már jóval "kevesebb van vissza", mint a harmincasoknak, és az érzelmek mellett más szempontokra is figyelniük kell. Bár ha az ember a szívében fiatal, akkor nem számít a kor, a test mégis öregszik - hiába tartjuk karban, nem kerülhetők el a problémák.
Mennyire fontos ötvenen túl, hogy - a nyilvánvaló érzelmeken és vonzalmon kívül - életfogytig tartó párkapcsolatot keressünk? Hiszen az idő megy, a betegségek pedig jönnek. Vajon bízhatunk abban, hogy akit kiválasztunk, akkor is ott lesz mellettünk, ha problémák merülnek fel? Most rózsaszín ködben úszunk - de fogja majd a kezünket, ha elesettek leszünk? Elég elkötelezett felénk?
Mondhatod, hogy ez nem korfüggő, hiszen a kérdés bármelyik életszakaszban felmerül. Ám azt gondolom, hogy ennek a fontossága egy bizonyos kor után megnőhet.
Megfordul-e ez a mai középkorú férfiak és nők fejében, akik most fennen hirdetik, hogy a negyven az új harminc? Mert nagyon nem mindegy, milyen igényeket pakolunk bele a mérlegbe... Természetesen elsősorban vonzalom és érzelmek alapján kell választanunk, mert anélkül semmit nem ér az egész.
Ám emberileg is meg kell ütnie a másiknak a mércét, hogy ne töltsön el minket félelemmel a gondolat: mi lesz, ha elmúlt a ragyogás, felszállt a rózsaszín köd, és csak az olykor problémás hétköznapok maradnak? Akkor is szétbonthatatlan szövetségnek kell lennie köztünk azzal, akivel életünk derekán összekötöttük az életünket.
Felszínes és gyors lett a világ, és mi, ötvenesek is loholunk, próbáljuk felvenni a ritmust: azonnal oldódó örömöket hajszolunk, nagyobbra fújjuk az egónkat. Előtérbe került énünk hisztérikájának hangja elnyom minden figyelmeztető jelet, amelyeket pedig jó lenne észrevenni.
Természetesen az elsődleges szempont mindig is a szerelem kell, hogy legyen, amelynek vágya örök, kortól függetlenül. Mégis ötvenen túl még inkább figyelnünk kell arra, hogy ne csak a szívünkkel, az eszünkkel is biztosak legyünk benne: jól választottunk.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.