szerelem Dósa Eszter életkor párkapcsolat szív érzések érzelmek
Az tinédzserkori szerelem mindig olyan őrületesen intenzív, hogy sokkal nagyobbnak érezzük a súlyát, mint amilyen valójában. Hiszen csak nagyon ritkán lesz belőle holtomiglan-holtodiglan.Könnyen kezdődik, és általában könnyen is ér véget...

Kiskamaszként

Ha emlékszel még az első szerelmi csalódásra, akkor tudod, hogy a világvégével ért fel már az is, ha a neked tetsző srác mással jött össze, egy igazi szakítás meg aztán végképp. Tini korban az ember az első szerelemmel a személyiségének egy teljesen új oldalát ismeri meg, ami még nagyon nyers és csiszolatlan, és nem is mindig tud mit kezdeni vele.

Sokszor forrófejűen előbb cselekszünk, mint hogy gondolkoznánk, és sokkal könnyebben okoljuk mindenért a másikat - hiszen mint minden mást, a szerelmet is meg kell tanulni. Sajnos kézikönyv nincs hozzá, csak a saját tapasztalatainkra hagyatkozhatunk.

Fiatal felnőttként

Huszonéves korunk kezdetén még könnyebben búcsút intünk az udvarlónknak, ha nem olyan tökéletes, mint amilyennek elképzeltük. Válogathatunk kedvünkre, hiszen van jelentkező, és az idő sem sürget még. Az önismeretet, a felelősséget ilyenkor tapasztaljuk és tanuljuk meg, ezért olyan gyakoriak az olyan kapcsolatok, amikor 1-2 év után kipukkad a rózsaszín lufi, és felszínre kerülnek az ellentétek, amikkel nem mindig tudunk mit kezdeni.

A fiatal felnőttkori szerelem legnagyobb kockázata az elfejlődés. Hiszen a többség alig esett még ki az iskolapadból, aktívan keresi a saját útját, a céljait, ami nem feltétlenül egyezik a másik személy életútjával. Nem egyforma gyorsasággal "érünk be". Előfordul, hogy már szívesen szentelnéd idődet a gyermeknevelésnek, míg a párod utazásra, kalandos életre vágyik (vagy fordítva).

Ha nem megfelelő a kommunikáció, és a pár képtelen konszenzusra jutni, akkor az elfejlődés a kapcsolat végét is jelentheti. Ugyanakkor szerencsére sok pár áthidalja a nehézségeket, és együtt fejlődnek, egy irányba.

Forrás: Shutterstock

Túl a harmincon

A szerelem minden életkorban ugyanolyan felemelő érzés, de felnőtt fejjel valahogy jobban fel tudod tölteni tartalommal. Lehet, hogy nem ég ezer fokon, csak nyolcszázon, de nagyon sokáig meg is maradhat azon a szinten. Ahogy telnek az évek és fejlődünk, az önismeretünk is egy magasabb szintre jut, és az egész párkapcsolatosdi sokkal tudatosabbá válik.

Könnyebben elfogadjuk a saját magunk és a másik külső és belső hibáit, mert a rózsaszín köd ugyan nem olyan sűrű, mint huszonévesen, viszont mégis sokkal nehezebben oszlik fel. Ennyi idős korára általában mindkét fél ugyanabban a szakaszban tart, így a családalapítással kapcsolatos kérdések is előkerülhetnek. Voltak már nagy csalódásaik, tanultak a saját hibáikból, és nemcsak a másiktól várják el a megfelelő viselkedést, hanem saját maguktól is.

Érdekes az a statisztika, mely azt mutatja, hogy nagy átlagban a harmincasok inkább lassú ismerkedéssel, fokozatossággal vágnak bele egy új kapcsolatba. Ezzel szemben az egyedülálló negyven-ötven évesek, akik már általában túl vannak egy váláson, és nagyobbak a gyerekeik, sokkal lazábban ugranak fejest egy új viszonyba, "ne vesztegessük az időt!" alapon.

Kivételek persze mindig akadnak, és egy tinédzserkori szerelem is lehet tartós, de az biztos, hogy a szerelmet meg kell tanulni, nem csak megélni - és ehhez olykor szükség van pár csalódásra is.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.