A diplomám nem segít felemelni a gyümölcsös ládát.

Igen, a végzettségem történész. A diplomám szép, bársonyborítású. Ez pont nem segít abban, hogy gyümölcsöket pakolásszak osztrákéknál.

18-19 évesen még kevesen tudják, mihez kezdjenek az életükkel. Hacsak nem akarsz 3 éves korod óta profi műkorcsolyázó lenni, akkor a döntés egyáltalán nem egyszerű. A szülők szétteszik a kezüket, a tanárok leadják a négy éves, roppant hasznos tananyagot, aztán irány Horány, mindenki mehet, amerre lát.

Így követtem el azt a végzetes hibát, hogy bölcsészkarra mentem. Sebaj, az értékesítői munkák tárt karokkal vártak, és nekem sem volt más vágyam, mint hogy call centeres legyek egy csinos kis fülhallgatóval, fogkrém reklámba illő mosollyal... Vagy a multiknál korrekt juttatásokra számíthatok, kár, hogy ott minden nap egy picit lenyesnek a lelkemből. Tanár se nagyon szerettem volna lenni, habár csábító minden évben elmenni egy hosszú nyári szünetre, de a fizetés már annál kevésbé.

A kalandvágy viszont mindig hajtott: adjuk meg a módját, menjünk külföldre!

Persze ezt is lehet bután csinálni. Londonban például kibérelhetsz egy takarót is a földön, ami pont annyiba fog kerülni, mint amennyit megkeresel. Én Sopront választottam ingázással - forintra váltom az eurót, olcsóbb életre a nyugati béremet. Ez eddig nagyon okosan hangzik, de a soproni albérletek költsége pontosan megegyezik a budapesti árakkal. A vonatjegyre pedig havonta olyan kövér összeget költök, hogy amikor először megláttam, két percig elfelejtettem pislogni.

Forrás: Shutterstock

3 hónapomba telt tisztességes munkát találni. Az első pozitív választ azután kaptam, hogy kiszedtem a diplomát az önéletrajzomból. És ezután a munkakeresési idő - láss csodát! - 3 hónapról lerövidült egy hétre. Tudtam, hogy a diplomám kint nem fog segíteni, nem voltak illúzióim, de hogy hátráltasson is, nos, amiatt már egy csöppet durcás lettem.

Persze ez a munkakörtől is függ, én kezdetben próbáltam minél egyszerűbb foglalkozást találni. A nyelvvel az a baj, hogy itt, főleg falun, nem beszélnek németül, csak osztrákul. A közös ebédszünetben az egyik kolléganő konkrétan fordította nekem németre, hogy mit mond a másik - a két nyelvnek nem sok köze volt egymáshoz.

De legalább az nyugtat, hogy nem kell kondibérletre pénzt költenem. Az ötvenegynéhány kilómmal sokszor az áru nehezebb, mint én. Ezen kívül amiatt sem kell aggódnom, hogy csak fizikai munkát végzek. Ha egy 12 szavas mondatból 4 szót értesz, kettőről pedig csak sejted, hogy mit jelenthet, az eléggé megdolgoztatja az agytekervényeidet. Ha valamit nem értesz, és a főnök épp paprikás kedvében van, inkább csak bólogass sok-sok "Ja!" kíséretében, mert ha valamit kétszer kell elmondaniuk, egyből lehervad a mosoly az arcukról.

Ami pedig talán a legnehezebb: az ego leküzdése. Hogy ezért aztán fontos volt lediplomázni. Megérte bemagolni a sok évszámot, könyvtárban tölteni a fél napot, éjszakákat végigtanulni. Vicces, de mellékállás gyanánt esszéket és tanulmányokat írok harmatgyenge fizetésért. A munkahelyemen viszont csak egy megszeppent, gyümölcsös ládákat pakolászó lány vagyok.

Persze nem élvezem a 3:50-es kelést sem, de mindennek ára van. Holnap kapom meg az első fizetésem, úgyhogy majd 50 eurós bankjegyekkel törlöm le a homlokomról a verejtéket. És ha majd javul a nyelvtudásom, akkor egyre jobb és jobb munkák fognak következni. Nehéz hosszú távra tervezni, és elfogadni, hogy most azért viselem el a rosszat, hogy később jó legyen - de megéri. Remélem 2 év múlva már csak nevetni fogok ezen az egészen.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek