Nyáron, amikor csak tehetem, meztelenre vetkőzöm!

Gyakorlatilag semmit nem utálok annál jobban, mint hogy folyton ruhába kell lennem. Szerintem ez az egyik legelviselhetetlenebb dolog a világon. Ha tehetném, éjjel-nappal csak meztelen lennék. Esküszöm, minden egyes nap repesve várom, hogy hazaérve végre ledobhassam magamról az összes felesleges textilt, és átadjam magam az érzésnek. Annak a tökéletesen szabad érzésnek, amit a ruha börtönébe zárt testem felszabadítása nyújt. Semmi nem adhat ennél kielégítőbb örömöt - na jó, majdnem semmi...

Mit szeretek én ebben annyira?

Talán azt, hogy következmények és elvárások nélkül lehetek teljesen meztelen. Az esetek többségében a nők csak a kádban vagy a hálószobák sötét leple alatt mernek teljesen levetkőzni. Vagy ha kifejezetten hódításra akarták használni kendőzetlen bájaikat... Engem azonban felszabadít a meztelenség, ekkor érzem igazán a nőiességemet. Amikor együtt lehetek magammal saját csupasz valómban. Az otthonom biztonságában ezt bármikor megtehetem, akár fényes nappal is. Ha úgy tartja kedvem, kisétálok a konyhába, és nekiállok főzőcskézni.

Na igen, ez odáig mind szép és jó, amíg otthon, a lakásunk falai között zajlik. Na de mi van a falakon túl? Az nem lenne szerencsés, ha ruha nélkül mennék az utcára. Na és mi van a strandokkal, ott végre enyém lehet a világ? Nos, én hosszas tanakodás és a csak "picit kikötöm és lehajtom a bikini pántját" szerencsétlenkedések után döntöttem: ha külföld, akkor bizony ledobom a bikini felsőt. Igaz, ez is csak félmegoldás, de a szégyenlősségem csak ennyit enged.

Erre az elhatározásra akkor jutottam, mikor is Szardínia partjainál nyaraltam. Az akkori zsenge szemérmem még csak az eldugott sziklák széli meztelenkedést engedte meg nekem. Pedig ott ez teljesen természetes. Olaszországban gyakorlatilag minden második nő félmeztelenül rohangál. Volt, aki az irodai dolgait is a strandról intézte, és végig olyan magabiztossággal vitázott a kollégákkal, hogy biztos voltam abban, hogy ezt az erőt is a ruhátlanság energiáiból meríti.

Viszont a hazai partokat tekintve éppen az ellenkező elhatározásra jutottam. Képzeljük csak el, milyen szép is lenne, ha főnök meglátna minket, amint épp egy szál ciciben sétálgatunk a Balaton-parton! Vajon hidegvérrel mutatnánk be neki a párunkat magunk mellett? Vagy esetleg ő a barátnőjének minket?! "Drágám, ő itt Solya. Remélem, most már érted, miért ő minden év minden havában a hónap dolgozója...?! "

Jaj, nem, nem, nem. Ez még fikciónak is nagyon rossz. Szóval, mindig meg kell találni a megfelelő helyszínt a meztelenkedésre. Ha szerencsénk van, akkor akad egy erkély vagy egy kert, ahol védve lehetünk a kukkoló szomszédság elől.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock