De azt is megtanultam, hogy jönnek helyettük mások. Ha önzetlenül adok, akkor azt mindig visszakapom, még ha sokszor nem is azok adják vissza, akiktől számomra ez természetes lenne. Hosszú évek óta élem csalódásmentesen az életem a fenti gondolatmenet alapján.
A hála nagyon fontos szerepet játszik nálam, így nem szégyellem ezt kimutatni a hétköznapokban sem. Köszönettel tartozom az életnek azért, amim van, és igyekszem nem keseregni azért, amim nincs. Ez pedig építő erejű. Elégedettséggel tölt el hálásnak lenni az életemben meglévő dolgokért, emberékért, eseményekért, ami pozitívan befolyásolja a környezetemet.
Sokan azonban úgy értelmezik a hálát, hogy az a jótettek viszonzása. Egyfajta köszönet, ami egy életen át kellene, hogy tartson. Az emberek szeretik, ha kézzelfogható, sőt, kérhető és elvárható. De számomra ez így értéktelen és teljesen felesleges. Nem is nevezném hálának. A "HÁLA" szó gyönyörű, csupa szeretet, de az, amit az emberek egymás közt gyakorolnak, sokszor mocskos és méltatlan magához a kifejezéshez. Érzelmi zsarolást, alá- és fölérendeltséget takar. Ezt sok szülő elvárja a gyerekétől, orvos a betegtől, tanár a diáktól, de sokszor még a párkapcsolatban is felüti fejét...
Ez a fajta elvárt hála mérgező, rossz! A szívből jövő hála viszont teremtő, tanítható és továbbadható érték.
Én is érzek hálát olyanok felé, akik jót tettek velem. De ez az érzés ilyenkor belülről fakad, nem érzem kötelezőnek. Abban a pillanatban válik súlyos teherré, mikor ez elvárás lesz a másik részéről.
Bezzeg azt elfelejti, hogy én álltam mellette a bajban, hogy mennyi mindent tettem érte!
Ez a mondat, ami minden kapcsolatot halálra ítél! Mérgező annak is, aki mondja és annak is, akinek mondják. Ez a mondat arra tanítja az embert, hogy zárkózottabb és közönyösebb legyen, mert az emberek hálátlanok. Pedig ez nem igaz.
Ha önzetlenül segítünk valakinek, akkor mindent a másikért teszünk, és nem a viszonzásért.
Érzelmeink, értékeink, munkánk vagy épp lelkiismeretünk diktálja tetteinket, nem az, hogy valamit remélünk cserébe. Én sosem várok ellenszolgáltatást. Ha hálás emberrel találkozom, számomra az ajándék. És én is ajándéknak élem meg, ha kifejezhetem a hálámat valakinek. Mert hálásnak lenni felemelően jó érzés... De semmiképpen sem kötelezően elvárható!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.