Ha már nem segítesz, legalább adj hálát!

Van, aki bevallja, van, aki nem. De önzőek vagyunk, homokba dugjuk a fejünket. Inkább nem veszünk tudomást a világ borzalmairól. Mert így könnyebb, mert úgy kényelmesebb, mert így lelkiismeret-furdalás nélkül zsörtölődhetünk azon, ha egy pillanatra megszűnik a wifi, vagy ha nem jutott elég habfürdő a vizünkbe. Maradhatunk abban a tévhitben, hogy tényleg ezek az élet nagy problémái.

Nem, nem egy fizetett hittérítő vagyok, csak úgy gondolom, hogy a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy hálásak vagyunk azért, amink van. Hogy megbecsüljük az egészségünket, a szeretteinket, az elért céljainkat. Ennyi tisztelettel tartozunk az életünk iránt, mert nem csak az elvárásainkat kellene hosszasan sorakoztatni, hanem azt is, amitől boldogok vagyunk.

Ennyi tisztelettel tartozunk azoknak, akiknek sok mindenre nincs lehetőségük. Hisz' egyelőre még mindig mi tanulhatnánk tőlük, és nem fordítva.

Valódi, szereteten, odaadáson, törődésen alapuló érzelmek. Mert akiktől nincs mit elvenni, azok nem sajnálják megosztani másokkal azt, amijük van.

Szóval, amikor tele van a tököd mindennel, akkor csak egy pillanatra állj meg!

Nem kell más, csak néha legyünk hálásak egy picit. Időnként ne a magunk elkényeztetett fejével gondolkodjunk, és ne felejtsük el, hogy ott is van élet, ahol nem mindig süt a Nap.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: iStockphoto