Te miért vagy ilyen kövér?

Én mégis szorongva álltam mellettük, és felnőtt szemmel nézve már éppen oldani kívántam egy "Ej, ilyet nem illik kérdezni!" közbeszólással a feszültséget. De mint kiderült, árnyékra vetődtem volna, mert csak engem frusztrált a dolog, őket nem.

Mielőtt szólásra nyithattam volna a számat, az éppen a magasban lévő pufóknak titulált csemete megelőzött. Arcán egy röpke pillanatra az elgondolkodás jeleit véltem felfedezni, de ez oly gyorsan tovatűnt, hogy szinte említésre sem méltó. Mindezt egy rövid vállrándítás követte, és készségesen csak ennyit felelt: "Hm. Nem tudom." És a libikóka ugyanúgy emelkedett föl, le, föl, le, mint a kérdés előtt. Rosszallás, harag vagy bármiféle sértettség egyik gyermek részéről sem volt tapasztalható. A téma ezzel el volt intézve.

Ekkor egy fontos dologra jöttem rá: egy egészséges lelkületű gyermek nem éli meg lelki traumaként a súlyára tett célzásokat, azaz nem mindenkit visel meg az, ha az átlagosnál esetleg kissé súlyosabb.

Saját szorongásainkat örökítjük át a gyermekeinkre

Mert miért is kellene átadnunk bennünk rejlő bizonytalanságainkat az utódainknak? Ők még tiszták és mentesek mindenfajta előítélettől és szorongástól. Ezek - ahogy a nemkívánatos kilók is - csak az évek során rakódnak le rájuk. És mi terheljük át a sokszor elviselhetetlen súlyt. Igaz ez az öltözködésre, a hajviseletre, az iskolai jegyekre, és még sorolhatnám azt a rengeteg elvárást, amiket támasztunk feléjük, s melyeket mi is cipelünk.

Boldog vagy karcsú lennél inkább?

Tudom, hülye kérdés, de ha választhatnál, te inkább boldog vagy csinos lennél? A mai értékrendek szerint lehet, hogy többen szavaznának az "Inkább lennék tökéletes, bomba alakú nő vagy kigyúrt testű férfi." válaszokra, mint a boldogságra. Az is lehet, hogy talán egálban lennének a kívánságok. Ki tudja? Én azonban egy harmadik, a kiegyensúlyozottság mellett voksolnék. Mert sosem lehetsz teljesen boldog, ha nem vagy összhangban önmagaddal. Az erre való képesség pedig már gyermekkorban megalapozódik. És erre egy egészséges lelkületű, még nem elrontott hatéves döbbentett rá.

Egy hatéves, aki biztos vagyok benne, hogy az esetleges pozitív változások felé tett lépéseket - pl. egészségesebb táplálkozás - sem a mások iránti megfelelési kényszerből, hanem sokkal inkább saját maga érdekében és könnyebben teszi majd meg.

Nyitókép: iStockphoto