Kösz a tippet, erre én még nem is gondoltam!
Bár szerény véleményem szerint az álarcviselés már egyfajta mumusként van definiálva, valami ördögtől való, elemi rossznak, hazugságnak, bűnnek, megvetni való szokásnak van elkönyvelve. Pedig egyáltalán nem az! Ugyanis az álarcaid is hozzád tartoznak, azok is a személyiséged részei. Mindenkinek vannak. De mi lenne, ha egyszer nem azt mondanád, hogy álarcaid vannak, hanem például azt: "Réteges személyiséggel rendelkezem." Mindjárt barátságosabb, nem?
Hiszen már Shrek is megmondta: mindannyian rétegesek vagyunk, akár a hagyma. És milyen igaza van!
Éppen ezért, aki azt tanácsolja neked, hogy a személyiséged rétegei nélkül, lecsupaszítva, úgymond "védtelenül" állj ki mindenki elé, az egy barom! Egy okoskodó, érzelmileg zokni mitugrász, aki tömegeket szeretne megmozgatni a hülyeségével. Olyan eszmék hirdetésével, amiket ő maga sem tart be. Mert az ember így van összerakva. Rétegesek vagyunk. Te is, én is, a párod is, de még a kutyád is, pedig ő nem is ember.
Én nem vagyok híres tanácsadó, de még hír nélküli sem, csak magamnak adok tippeket az életben. Ettől függetlenül úgy vélem, hogy a rétegekre mindenkinek szüksége van: ez különbözteti meg a kollégádat a szerelmedtől, a szomszédot a gyerekedtől vagy a nagymamádat a legjobb barátodtól.
Vagyis talán mégiscsak a viselkedésünk határozza meg a viszonyainkat?
Mindegyik különböző, de egyik sem hazugság, hiszen minden szerepedben önmagadat adod. A kapcsolatnak megfelelő önmagad. Csak azt kell elfogadni, hogy az emberi kapcsolataink terén vannak prioritások. Rá kell szolgálni arra, hogy valaki egyre több arcodat ismerhesse meg. Minél több, színesebb közös élményed van valakivel, annál fesztelenebb, nyíltabb és mélyebb lesz a viszonyotok. De nem lehet mindenki a lelki társad, akinek mindent elmesélsz, viszont ettől még nem vered át a többieket sem. Ugyanis a fontossági sorrend nem bűn! Egyszerűen csak nem árulsz el boldog-boldogtalannak mindent magadról. Az pedig a te döntésed, hogy megállapítsd, ki mennyire szolgált rá a bizalmadra.
Jobban belegondolva, mi történhet veled, ha az összes ismerősöddel ugyanúgy viselkedsz?
Egyfelől megszűnik a fontossági sorrend a kapcsolataidban, másfelől pedig sanszos, hogy pofára fogsz esni. Mert nem minden embertársad fogja értékelni a mély őszinteséged, a lelked minden kis bugyrának bemutatását. Van, akit ez tök hidegen hagy, simán átgyalogol rajtad, és lehúzza a vécén minden gondolatodat. Neked pedig ez nyilván fáj, és rosszul esik. Mert az ő rangsorában te sokkal hátrébb vagy - ez pedig az ő döntése.
Pontosan arra vannak, hogy megszűrjék a számodra értéktelen kapcsolatokat az értékesektől, hogy segítsék felállítani a saját prioritás-rendszeredet. Közben pedig attól védenek téged, hogy méltatlan személyek előtt vedd le a páncélodat. Minek is tennél ilyet? Meztelennek sem láthat bárki. A testedet éppen ezért ruhákkal borítod.
Annyit veszel magadra, amennyit az adott személlyel való viszonyod megkövetel: a partnered előtt nem ciki meztelenkedni, ahogy a közeli barátaid is láthatnak bugyi-póló kombóban, vagy kinyúlt mackóban. De a főbérlőt mégsem alsógatyában fogadod.
Persze magánügy, hogy ki mennyit mutat magából másoknak, de az biztos, hogy mindannyian teszünk különbségeket. Viszont, ha ezeket az elveket elfogadjuk a fizikai valóságban, akkor ugyanezt a belsőnkkel kapcsolatban miért kezeljük hazugságnak, álcának, meghasonulásnak? Ne hagyd magad mindenkinek levetkőztetni! Sem testileg, de főleg szellemileg, érzelmileg ne!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.